Túl fiatalok voltunk, hogy megbirkózzunk egymással.
Fogalmunk sem volt arról, hogy ilyen nehéz lesz félrelökni emlékeinket.
Azt hittem, hogy könnyű lesz tovább állni,
De láttam, ahogy más kezét fogtad,
Így nem tehettem mást, mint elrejtőztem.
Még ha látlak is, úgy teszek, minta nem vennélek észre,
Nem akarom, hogy még többet szenvedj.
Így élek, míg te nem látsz, hisz az Ő karjai ölelnek.
Túl nehéz volt, így nem tudtam visszafogni könnyeimet,
Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz egyedül elaludni.
Azt hittem, hogy könnyű lesz tovább állni,
De láttam, ahogy más kezét fogtad,
Így nem tehettem mást, mint elrejtőztem.
Még ha látlak is, úgy teszek, minta nem vennélek észre,
Nem akarom, hogy még többet szenvedj.
Azt kívánom, bár ne is találkoznál Vele többé.
Ha visszajönnél hozzám,
Olyan jól bánnék veled...
Szeretnék én lenni az, ki most téged ölel.
Még ha látlak is, úgy teszek, minta nem vennélek észre,
Nem akarom, hogy még többet szenvedj.
Így élek, míg te nem látsz, hisz az Ő karjai ölelnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése