Mindig olyan kedves voltál,
Mindig olyan jó voltál,
De ma, mintha egy más ember lennél.
Mit tegyek?
Egyre idegesebb leszek.
Az ismerős utcákat járom,
Hogy hosszú idő után ismét lássalak.
Az ég tiszta, és az emberek boldognak néznek ki.
Ma valahogy nehezebb volt eldöntenem, mit is vegyek fel.
Azt mondtad, van valami, amit szeretnél közölni, én pedig csak remélni tudom, hogy valami jó hír lesz.
Ahogy elsétálok a kávézó előtt, ahol annyit jártunk,
A szívem hirtelen megremeg.
Talán csak a furcsa meleg miatt.
Mikor találkozunk, ahelyett, hogy elmondanád mit szerettél volna, ölelj magadhoz!
Félek, hogy szakítani akarsz velem,
Félek, hogy azt mondod majd, hogy vége.
Úgy viselkedsz, mintha nem is ismernél.
Elkerülöd a könnyes tekintetem.
Félek, hogy szakítani akarsz velem,
Félek, hogy feledésbe merülök.
Még mindig lehajtod a fejed,
Itt állsz, egy szó nélkül.
Rettegek.
Már tudom, ahogy a szemedbe pillantok,
Már tudom, mit akarsz mondani.
Nem akarom hallani,
Kérlek, ne mondd ki holnapig!
Rettegek, hogy el fogsz hagyni.
Félek, hogy szakítani akarsz velem,
Félek, hogy azt mondod majd, hogy vége.
Úgy viselkedsz, mintha nem is ismernél.
Elkerülöd a könnyes tekintetem.
Mikor a távolból kiáltom a neved,
Remélem mosolyogni fogsz, pont ahogy régen.
Remélem, hogy a hideg úgy fog felolvadni köztünk, mint a hó.
Szeretném, ha emlékeznél a csodás érzésre mit a találkozásunk adott.
Ma volt a napja, mikor annyira vártam a találkozásunkat,
A szél olyan kellemes, az ég olyan csodás,
Ahelyett, hogy elmondanád mit szerettél volna, ölelj magadhoz!
Annyira hiányoztál, ne okozz fájdalmat!
Félek, hogy szakítani akarsz velem,
Félek, hogy feledésbe merülök.
Még mindig lehajtod a fejed,
Itt állsz, egy szó nélkül.
Rettegek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése