Pont, ahogy az utcai lámpások fényei gyúltak fel egyesével,
A jeges tél is beköszöntött.
A boldog időszak végét jelző időszak,
A kimerültség végét jelző időszakká válik,
Amint elindulok, hogy lássalak,
Téged, ki után annyira vágyakoztam.
Óvatosan kihúzom a csomagot, mit a fa alatt rejtegettem,
S anélkül, hogy bárki tudná,
Kiöntöm a szívem, amint megszorítod a kezem.
Miután körbejártam a világot, ismét rád leltem,
Te voltál az egyetlen, ki melegen magához ölelt.
A pelyhek, mik rád emlékeztetnek, most lehullanak,
Meghitten halmozódnak, majd olvadozva tűnnek el.
Oh, kedvesem.
Téged látlak a megfagyott ablaküvegen keresztül is,
A mosolyoddal együtt ragyog fel a világ.
Egy újabb emléket szeretünk,
Ez a tél most még különlegesebb,
Ez alatt a karácsonyfa alatt.
A hosszú tél érkezik, a fények kihunynak,
Míg a sötétség az éjszaka leple alatt közelít,
Ám nem bánom, hisz a mosolyog még mindig ragyog.
Miután körbejártam a világot, ismét rád leltem,
Te voltál az egyetlen, ki melegen magához ölelt.
A pelyhek, mik rád emlékeztetnek, most lehullanak,
Meghitten halmozódnak, majd olvadozva tűnnek el.
Olyan ragyogó vagy, mintha egyenest az égből érkeztél volna.
Mint egy árnyék a messzi felhők közül,
Mint egy csillag mely előttem hullott le.
Miután rengeteg idő telik el,
Hiszem, hogy nem fogunk változni,
Hiszem, hogy semmi sem fog véget érni.
Kívánjuk hát!
Miután körbejártam a világot, ismét rád leltem,
Te voltál az egyetlen, ki melegen magához ölelt.
A pelyhek, mik rád emlékeztetnek, most lehullanak,
Meghitten halmozódnak, majd olvadozva tűnnek el.
Miután körbejártam a világot, ismét rád leltem,
Te voltál az egyetlen, ki melegen magához ölelt.
A pelyhek, mik rád emlékeztetnek, most lehullanak,
Meghitten halmozódnak, majd olvadozva tűnnek el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése