Annyira hiányzik valami,
Hogy folyton sírni szeretnék.
Keserűségemben álomba zuhanok,
Majd, mikor felkelek, csak nevetni tudok a tegnapi önmagamon.
Gyűlölöm önmagam,
Mert én vagyok a hibás mindenért,
Ezek a keserű érzések tesznek ilyenné,
Szeretném elhajítani saját magam, valahová messze.
Nem hibás ezért senki,
De továbbra is gyűlölöm, utálom önmagam,
Egyfolytában gondolkozok, s tudom,
Természetes, hogy elhagytál engem.
Mikor felébredek, csak nevetni tudok a tegnapi önmagamon.
Annyira hiányzik valami,
Hogy folyton sírni szeretnék.
Keserűségemben álomba zuhanok,
Majd, mikor felkelek, csak nevetni tudok a tegnapi önmagamon.
Nem hibás ezért senki,
De továbbra is gyűlölöm, utálom önmagam,
Egyfolytában gondolkozok, s tudom,
Természetes, hogy elhagytál engem.
Mikor felébredek, csak nevetni tudok a tegnapi önmagamon.
Nem hibás ezért senki,
Lassan megszoktam, s természetes volt a változásom.
Elkezdtem hinni abban, hogy jobb nekem, ha nem vagy velem.
Mégis gyűlölöm, utálom önmagam.
Annyira hiányzik valami,
Hogy folyton sírni szeretnék.
Keserűségemben álomba zuhanok,
Majd, mikor felkelek, csak nevetni tudok a tegnapi önmagamon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése