A szél jeges, itt van a tél,
Öltözz melegen, vagy megfázol.
Bolond vagy, úgy teszel, mintha jól lennél, még akkor is, ha szenvedsz,
Így hát, fogalmam sem volt, hogy mivel kellett küzdened.
Akár egy részeg alak, ki beléd kötött,
Akár egy kiáltás az ég felé, míg az le nem szakad,
Ha szenvedsz, én még annál is jobban,
De menj egyedül, várj meg!
Ha egyedül sírsz ebben a romlott világban,
Mivé válok így? Én vagyok a férfi!
Még ha szomorú is vagy, úgy teszel, mintha nem lennél,
Miért haladsz egyedül ebben a nehéz világban?
A ma, ismét olyan, mint a sóhaj, mely értelem nélkül száll tova.
A tekinteted egyre üresebbé válik,arcod pedig egyre kifejezéstelenebb.
Meneküljünk el együtt, míg a fájdalmad el nem múlik,
Ne rejtőzz az idegenek mögé,
Egyszerűen meneküljünk el innen!
A fájdalom csak pillanatnyi, tartsunk egy kis szünetet,
Még ha egy kicsit késő is, ne álljunk meg!
Még ha minden olyan messzinek is tűnik,
Te vagy az, akivel végig akarok sétálni az emlékeken.
Ma sem érinti mosoly az arcod,
Érzem, ahogy egyre távolodsz tőlem.
Boldogságot érezni a semmit sem érő napokon,
Tanulni a könnyekből, a másokkal való harcból,
Szórakozni, míg sírsz, majd nevetsz...
Hová tűnt a ragyogásod?
Egyedül menekülsz el?
Az utolsó hajó már elment.
Nem gondolod, hogy legalább egy hely van,
Mit otthonnak nevezhetsz, ezen a hatalmas világon?
A szobám sarkából kiáltom,
Hogy én képes vagyok mégvédeni téged.
Nem gondolod, hogy legalább egy hely van, ahol elrejtőzhetünk?
A ma, ismét olyan, mint a sóhaj, mely értelem nélkül száll tova.
A tekinteted egyre üvegesebbé válik,
Az arcod pedig egyre kifejezéstelenebb.
Meneküljünk el együtt, míg a betegséged el nem múlik,
Ne rejtőzz az idegenek mögé,
Egyszerűen meneküljünk el innen!
A fájdalom csak pillanatnyi, tartsunk egy kis szünetet,
Még ha egy kicsit késő is, ne álljunk meg!
Még ha minden olyan messzinek is tűnik,
Te vagy az, akivel végig akarok sétálni az emlékeken.
Ha rólad és a problémáidról van szó,
Csukott szemmel is megoldom őket!
Képes vagyok rettentő utakat is járni, falakat felhúzni.
Nem gondolod, hogy legalább egy hely van, mit otthonnak nevezhetsz, ezen a hatalmas világon?
Nem gondolod, hogy legalább egy hely van, ahol elrejtőzhetünk?
Ha rólad és a problémáidról van szó,
Csukott szemmel is megoldom őket!
Képes vagyok rettentő utakat is járni, falakat felhúzni.
Nem gondolod, hogy legalább egy hely van, mit otthonnak nevezhetsz, ezen a hatalmas világon?
Nem gondolod, hogy legalább egy hely van, ahol elrejtőzhetünk?
Ölelj szorosan, érjen össze a szívünk,
Ne feledj el, míg behunyom a szemeim,
Még ha minden olyan messzinek is tűnik,
Te vagy az, akivel végig akarok sétálni az emlékeken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése