LEGEND ~ LOST

Az emlékeiddel vigasztalom az égő szívem,
Minden, mi te voltál, mindössze visszhanggá vált.
Próbálok beléd kapaszkodni,
Beléd, ki lassan halványulsz a messzeségben,
De már nem fordíthatom vissza az időt.


Zuhanok, s kicsordulnak a könnyeim,
Körbe-körbe bolyongok a helyen, hol eddig együtt voltunk.

Vissza kell térned hozzám.

Megőrültem.
Miért tűnik minden ennyire másnak?
Miért nem ismered a szívem?
Teljesen megőrültem.
Nélküled elveszítem a mindenem.
Még ha reméltem is, hogy ez a szerelem különleges lesz, elveszítette a fényét.
Megőrültem, a fantáziámban élek tovább.

Számomra szédítően gyönyörű vagy,
Nem tudom elfogadni ezt az elválást.
Próbálom megérteni, de ebből semmi jó sem származhat.
Zuhanok, kicsordulnak a könnyeim.
Még mindig a közös emlékeinkben élek.
Hiányzol, kedvesem.

Megőrültem.
Miért tűnik minden ennyire másnak?
Miért nem ismered a szívem?
Teljesen megőrültem.
Nélküled elveszítem a mindenem.
Még ha reméltem is, hogy ez a szerelem különleges lesz, elveszítette a fényét.
Megőrültem, a fantáziámban élek tovább.

Ne menj!
Hiába kapaszkodok beléd, te meg sem hallasz.
Még a hangom sem, melyet egykor annyira szerettél.
Egyedül maradtam ebben az üres szobában, mint egy idióta....
Nem vagyok magamnál, mert tudom, nem vagy itt.
Elvesztem, s nem találom a válaszokat, hisz mindig csak téged láttalak.
Ismét rálépek az útra, tudom mit kell tennem....
De még mindig nem tudlak elengedni,
A végsőkig beléd kapaszkodom majd.

Megőrültem.
Miért tűnik minden ennyire másnak?
Miért nem ismered a szívem?
Teljesen megőrültem.
Nélküled elveszítem a mindenem.
Még ha reméltem is, hogy ez a szerelem különleges lesz, elveszítette a fényét.
Megőrültem, a fantáziámban élek tovább.