LEGEND ~Left Out [미.남. | 미련이 남아서]

A közös emlékeink,
Az utca, ahol sétáltunk,
A kávézó, ahová beültünk,
Már nincsenek többé, egyedül maradtam.

Már nem vagy itt, az emlékeim üresek,
Az utolsó kép rólad, ahogy hátat fordítva elmentél.


Pontosan emlékszem, oh, oh, oh
Nagyon hiányzol, oh, oh, oh
A tekinteted, mely engem figyelt,
A könnyeid, melyek kicsordultak,
A szívem szenved, oh, oh, oh
Most légy őszinte!

Tudni akarom...
Ne csapd be magad többé!
Nézz a szemembe, s ne menj, ne hagyj el!
Ez nem mehet így tovább.

Kézen fogva néztünk egymás szemébe,
Mindig boldogok voltunk, a szívünk reszketett...
Nem mehetünk vissza? Ez tényleg a vég?
Ismét csak rád gondolok,
A szívem csak téged ismer.

A könnyeim visszatérnek, oh, oh, oh
De úgy teszek, mintha minden rendben lenne, oh, oh, oh
A hangod, mely édesen szólongatott,
Az arcodon, min mindig mosoly ült,
A szívem ismét...oh, oh, oh
Nem tudlak elengedni, gyere vissza!

Tudni akarom...
Ne csapd be magad többé!
Nézz a szemembe, s ne menj, ne hagyj el!
Ez nem mehet így tovább.

Oh, oh Szükségem van rád!
Oh, oh Téged akarlak!

Ismét hallom, ahogy azt ismételgeted, hogy szakítanunk kellene,
Ezzel kínzom magam, míg kimerültségemben elalszom.
Egész nap erre gondolok, s szinte megőrülök...
Már levegőt sem kapok, még mindig téged akarlak!
Egyszer sem láthatlak?
Ha nem érzel irántam semmit, akkor ne sírj, hanem mondd ismét, hogy köztünk vége mindennek.

Kedvesem,ha nem szeretsz...
Tudni akarom...
Ne csapd be magad többé!
Nézz a szemembe, s ne menj, ne hagyj el!
Ez nem mehet így tovább.

Szeretnék visszatérni az emlékeimhez,
Az első naphoz, mikor találkoztunk,
Mikor csak engem láttál, rám vártál.
Hisz még mindig te vagy az egyetlenem.