Kyuhyun ~ My Thoughts, Your Memories [나의 생각, 너의 기억] | [At Gwanghwamun]

Számos évszak szállt tova, mióta elengedtelek,
A szívem, mely halálos fájdalomban élt,
Lassan gyógyulni látszik.

Próbáltam valakit találni a helyedre,
De bárkivel is találkozom, nem találom a régi önmagam,
Azt, ki szenvedélyesen szeretett.


Azokat a napokon, mikor annyit sírtunk s nevettünk,
A barátaim alkohollal segítettek eltemetni.
Zavart mosollyal hajtotom le a fejem,
Azon tűnődve, vajon tényleg elfedtük-e azokat az időket.

Annyira bolond voltam...
Annyira fiatal...
Félrelöktelek, azt hittem az a legjobb neked,
Ha egy kicsit később találkoztam volna veled, talán még ma is együtt lennénk.

Nem tudlak elfeledni,
Nem tudok beléd kapaszkodni.
Fáj a szívem, ahogy megfordulok,
S látom, ahogy búcsút intesz.

Talán egyszer álomba zuhanok,
Kimerülve a megfakult emlékek miatti sírástól...
Mennyi fagyos éjt kell még eltöltenem, hogy elfeledjelek?

Annyira ostoba voltam...
Annyira fiatal...
De te mégis rám mosolyogtál,
Te voltál az álmom, mindenem.
Még ha fáj is, ha tudnám, hogy boldog lennél az oldalamon,
Nem kellett volna elválnunk.

Vajon még mindig szeretjük egymást?