Roy Kim ~ When Autumn Comes [가을에] | [HOME]

Amint a falevelek sárgába hajlanak,
A szívem még hűvösebbé válik.
Mondd, te sem tudod lehunyni a szemeidet, mert rám gondolsz?
Te is arra vársz, hogy a faágak szikáran pillantsanak vissza rád?


Az álmom, nem túl nagy,
Mindössze annyi, hogy mellettem ülj,
Ezen a padon, mit betakarnak a lehullott falevelek.
Itt ülni, míg le nem hunyja szemeit a Nap.

Az emberek kézen fogva sétálnak az utcákon,
De vajon tudják, mennyire értekes is ez?
Ahogy beköszönt az éj, kihunynak a fények,
De miért válik egyre sötétebbé a szívem is?

Az álmom, nem túl nagy,
Mindössze annyi, hogy mellettem ülj,
Ezen a padon, mit betakarnak a lehullott falevelek.
Itt ülni, míg le nem hunyja szemeit a Nap.