Mindenki láthatja, hogy ez az én hibám.
Remélem, elfogadod ezt, mint az egyik hibámat.
Hittem benne, hogy ez olyasvalami, amin mindenkinek át kell esnie.
De te is sírtál, s én is,
Sírtunk, s egyre távolabbra sodródtunk.
Régen annyira jó volt,
Nem tudtam elaludni anélkül hogy ne gondoltam volna rád.
A napfény s a szellő is milyen meleg volt akkoriban,
De sírtál s én is,
Sírtunk, s messzire sodródtunk.
Magamba szívom a levegőt, mi megakadályozza, hogy elszökjek az emlékeim elől, ahogy átszelem az utcákat.
Az illatod kutatom az emberek szavaiban, s könnyekre fakaszt, ha hallok valakit, ki hozzád hasonlóan beszél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése