Csak köd veszi körbe ezt a hideg, jeges város
Csak nevetni s szánni tudom ezeket a magányos embereket.
Az ég velem együtt hullatja könnyeit.
A cseppek az arcomon peregnek, elmosva a könnyeimet.
Amilyen gyorsan tudom, félreseprem ezt a fájdalmas szerelmet,
Nincs szükségem új esélyre.
Most, hogy eltűntél,
Csak annyit kívánok, hogy légy boldog.
Mikor mellettem vagy, nem apadnak könnyeim, így inkább egyedül élem tovább az életem.
A cseppek a szívemre hullanak,
Úgy tűnik nem tudlak kiverni a fejemből.
Mégis, mennem kell...
Remélem, az eső kitöröl majd téged is, hisz minden mást meg tud tisztítani, talán még az én romlott lelkem is.
Minden csepp reményt hoz az életembe
Talán a holnap már ragyogó lesz.
Az összes öröm elhagyott,
Már csak az eső van velem.
Magamhoz ölelem a cseppeket,
Mindegyik reményt hoz az életembe
Talán a holnap már ragyogó lesz.
Elfordultam, s magadra hagytalak, míg elsírtad magad.
Még így is tovább szólongattad a nevem, ahogy az eső zuhogni kezdett.
Ezek a cseppek váltak a te könnyeiddé...
Már megváltoztak a dolgok, s minden emlékké vált.
Már nem teszem, mit régen tettem volna, mindegy mi lesz...
De, az eső nem fog téged cserben hagyni.
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Miért utálom a BTS-t? Ez nagyon érdekes kérdés, amit már vagy százszor felvetettek nekem. Eddig nem igazán óhajtottam válaszolni, de m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése