Davichi ~ The Bad Me Who is Hurt [나쁘고 아픈 나] | [Amaranth]

Sajnálom, még csak meg sem kérdeztem, hogy vagy, miután összefutottunk.
Kíváncsi voltam, de őszintén szólva ideges lettem.
Mikor azt mondtad, jól vagy, a visszatartott könnyeim kibuggyantak.

Ahogy elsírom magam, el kellene mondanom, mennyire nehéz...
El kellene mondanom, hogy tudom, hogy már semmi közünk egymáshoz...
Én voltam, ki szakított veled.


Nem értem miért fáj a szívem, ahogy a boldog arcodra pillantok,
Talán még mindig szeretlek, mégsem tudom kimondani, hogy ne találkozz olyan emberekkel, amilyen én vagyok, hogy megkíméld magad a szívfájdalomtól.
Még csak nem is tudod mit él át a szívem...ahogy a lehajtott fejemre nézel s azt mondod, hogy meg kell próbálnunk boldoggá válni.

Kínosan kezet rázunk...
A kezed még mindig meleg, de ez már nem ugyanaz az érzés.
Tényleg el kellett feledned mindent.

Talán még mindig szeretlek, mégsem tudom kimondani, hogy ne találkozz olyan emberekkel, amilyen én vagyok, hogy megkíméld magad a szívfájdalomtól.
Még csak nem is tudod mit él át a szívem...ahogy a lehajtott fejemre nézel s azt mondod, hogy meg kell próbálnunk boldoggá válni.

Én vagyok az egyetlen, ki hiányolja a másikat
Én vagyok az egyetlen, ki megbánta a történteket s sír.
Mintha téged meg sem hatott volna
Egészen eddig csak azért éltem, mert hittem, hogy mellettem vagy.

Ha megkérdezném, hogy elfeledtél-e
Ha megkérdezném, hogy kitöröltél-e
Nyugodtan eldobnál mindent, s elmennél.
Nem tudlak elfeledni,
Nem tudlak kitörölni

Én, kinek most el kell szenvednem a szakításunk terhét.