Wax ~ The End of Autumn [가을 끝] | [Spark]

Az ősz utolsó pillanataiban,
Mint mikor elbúcsúztunk...
Jeges szél süvít keresztül üres szívemen.

Hová kéne mennem?
Hová kellene mennem, hogy egy kis békére leljek?
Te már nem vagy velem, így nem tartozom sehová.


Így hát mozdulatlanul állok, míg figyelem, ahogy a falevelek egyesével hullani kezdenek
Ahogy a magányos könnyek makacsul kapaszkodnak a szemeimbe

Most pedig, ahogy a tél közeledik,
Egyedül sírok, senki sem ölel magához
Hol vagy most?
Te, kinek szorosan kellene tartania a hideg kezeimet, míg együtt sétálunk,
Hol vagy, hol vagy most?

Téged, ki elhagytál engem,
Teljesen el foglak feledni.
Nem holnaptól, hanem mától.
El foglak feledni.

Még csak el sem akarom hinni, hogy azt mondtad : " Idővel jobb lesz."
Hazudtál arról, hogy lesz minden jobb. (Mindez hazugság.)
A fájdalom egyre rosszabbá válik,
Ahogy a neved suttogom szipogások közepette...
Hol vagy, hol vagy most?

A szerelem, mely az én utolsó szerelmem, nyom nélkül tűnt el.
Ez a búcsú fájdalmas, mégis olyan,
Mintha csak egy álom volna.

Téged, ki elhagytál engem,
Teljesen el foglak feledni.

(Hazugság. Soha nem foglak elfeledni. Gyere vissza hozzám, hisz nekem csak te vagy.)