A szerelem kegyetlen....
Ez volt a mi saját tündérmesénk, oly gyönyörű
De már nem láthatlak újra.
A szerelem kegyetlen...
Azt hittem örökké fog tartani, de a sors s ezek a hosszan tartó érzések
Miatt még mindig emlékszem rád, kedvesem
A dal szól a rádióban, mit annyit hallgattunk,
S mikor a kedvenc részed következik, megdermedek egy pillanatra.
Az a tipikus dolog , amit a műsorvezető fűz a dalhoz, csak még jobban elszomorít.
Így hát kikapcsolom a rádiót, s piszkálni kezdett a telefonom...
De nem vagyok elég bátor.
A dolgok, mint ahogy ugrattalak
Vagy egyedül lenni a sikátorban, ahol együtt szoktunk sétálni.
Emlékszem rád, ki már nem vagy velem.
A szerelem kegyetlen....
Ez volt a mi saját tündérmesénk, oly gyönyörű
De már nem láthatlak újra.
A szerelem kegyetlen...
Azt hittem örökké fog tartani, de a sors s ezek a hosszan tartó érzések
Miatt még mindig emlékszem rád, kedvesem
Oh kedvesem, minden nap iszonyú hosszú nélküled
Mindegy mennyi idő telik el, nem tudok túllépni rajtad, a közös emlékeinken.
Ezek már a múlt részei, s gyűlölöm ezt az érzést
Bár az éj hosszú, imádkozom, hogy légy boldog
Remélem, találkozol egy jobb emberrel
Remélem, el fogsz feledni, s boldog leszel.
Nem tudom szavakkal kifejezni amit érzek
A karjaimban szeretnélek tartani, még egyszer
Miért nem felelsz? Miért hagytál el?
A szívem egyre csalódottabb lesz, ahogy még mindig tisztán látom az arcod magam előtt.
De a kép amit a tükörben látok, annyira szánalmas
A szerelem kegyetlen....
Ez volt a mi saját tündérmesénk, oly gyönyörű
De már nem láthatlak újra.
A szerelem kegyetlen...
Azt hittem örökké fog tartani, de a sors s ezek a hosszan tartó érzések
Miatt még mindig emlékszem rád, kedvesem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése