Noel ~ Too Late [늦은 얘기들]

Zenét hallgatok, míg a Napot felhők takarják el
Az ősz érkeztének zajait figyelve, rád gondolok
Muszáj volt elhagynom téged? Megbántam, de már túl késő.
Nem tehetek semmit.


Néha megkönnyezem a szenvedélyes emlékeinket,
Néha elmosolyodok a szomorú emlékeken
Bármennyire is szenvedtünk, az idő halad tovább
Mára pedig ez is csak egy lett a szakítások közül

Egy nap, mikor szenvedésünk csak egy emlék lesz, meg kéne kérdeznem, "hogy vagy"?
Azok a dolgok, mikről beszélgettünk, az éjeken, mikor kezed fogtam...
Néha felidézem őket, miközben az ősz közeledtét jelző zajokat figyelem.

Egy történet, egy jó emberről...
Miután részeg lettem, hagyom hogy elnehezedett testem egy új napra ébredjen.
A hajnali levegő mégis kicsit hidegebbnek tűnik
Magányosnak érzem magam, ahogy az idő túl gyorsan telik.

Mikor az éj eljön, ismét csak hétköznapi dolgokról beszélek
Mikor új emberekkel találkozok egy kicsit izgatott leszek
De mikor a hazafelé vezető úton járok megállok, s ismét rád gondolok

Egy nap, mikor szenvedésünk csak egy emlék lesz, meg kéne kérdeznem, "hogy vagy"?
Azok a dolgok, mikről beszélgettünk, az éjeken, mikor kezed fogtam...
Néha felidézem őket, miközben az ősz közeledtét jelző zajokat figyelem.

A mi történetünk is egy a sok szakítás közül?
Úgy végeztük, mint bármelyik másik szakítással végződő történet?
Ma jobban emlékszem az első találkozásunkra, mint annekelőtte
Még ha már túl késő is.