Jeon MinJu & Kim Yuna ~ Good bye Rain [비별]

Mintha tegnap lett volna, hogy egymás kezét fogtuk, s együtt nevettünk.
Miért kellett így végeznünk?
Nem hiszem, hogy ezek után jól lehetek.
Már nincs esély még egy lehetőségre sem.
Nem tudunk visszafordulni, így csak kifelé nézek az ablakon, egyedül, idegesen.
A szívem megfagyott, csak a múltbeli emlékek maradtak számára.
A vágyakozás fájdalma miatt kiáltok,
Összetörök emiatt a kibírhatatlan fájdalom miatt.
Minden nap olyan, mint maga a pokol
Csak azért imádkozom, hogy elmúljon.


Könnyű mondani, hogy "szakítsunk", s vessünk véget mindennek.
Ahogy te tetted tegnap.
De már minden nap csak fájdalmat hoz, a szívemnek csak a sebek maradtak.
Azt hiszem levegőt se kapok.
Félek.

Nélküled elvesztem, ez az egész hazugságnak tűnik.
Miért nem állsz elő legalább egy kifogással,
Ami amiatt neheztelhetnék rád?
Elvesztem nélküled.
Mikor a reggel eljön, arra várok, hogy visszatérj,
Mint egy bolond.

Egy ilyen esős éjen,
Elhagytál, én pedig itt maradtam az utcán.
Miért? Miért? Miért?
Bolond módra még mindig téged várlak,
De te nem fogsz visszatérni.
Miért? Miért? Miért?
Miért gondolok még mindig rád?

Ha folyton dolgozom, minden rendben lesz, ugye?
Ha az idő ilyen gyorsan telik, egy nap elfeledlek, ugye?

Igen, látni téged, hogy hezitálás nélkül elmenni,
Hideggé tett, ahogy egyre távolabb kerültél.
Miért végeztük így?
Miért gondolok még mindig arra, mi lett volna "ha"?
Áll meg, te az enyém vagy!

Nélküled elvesztem, ez az egész hazugságnak tűnik.
Miért nem állsz elő legalább egy kifogással,
Ami amiatt neheztelhetnék rád?
Elvesztem nélküled.
Mikor a reggel eljön, arra várok, hogy visszatérj,
Mint egy bolond.

A tövisek szúrják át a szívem, úgy érzem vérbe úszok.
A magány úgy leng körül, mint ha csak köd volna,
Nem látok semmit, azt sem tudom nappal van-e vagy éjszaka.
De csak annyit tehetek, hogy megvárom, míg ez a hosszú éj véget nem ér.
Azt ismételgetem, hogy nem szabad beléd kapaszkodnom, túl kell jutnom rajtad,
De úgy tűnik, nem vagyok rá képes.
Bárhogy is, eléd fogok kerülni.
Nem lehet, hogy ez legyen a vég,
Így van, nem lehet. Soha.

Nélküled elvesztem, ez az egész hazugságnak tűnik.
Miért nem állsz elő legalább egy kifogással,
Ami amiatt neheztelhetnék rád?
Elvesztem nélküled.
Mikor a reggel eljön, arra várok, hogy visszatérj,
Mint egy bolond.

Egy ilyen esős éjen,
Elhagytál, én pedig itt maradtam az utcán.
Miért? Miért? Miért?
Bolond módra még mindig téged várlak,
De te nem fogsz visszatérni.
Miért? Miért? Miért?
Miért gondolok még mindig rád?