Alice Nine ~ Shooting Star

Az eső hangja elhalványul, s a nyári szellő simogatja az arcom
Valahol messze, a távoli égen, a láthatáron túl,
Rád gondolok.

Még csak nem is láttam a kedvességed, mikor közel voltál,
" Még egyszer" ennyit kívánok a magasan fekvő csillagoktól, miket te is figyelsz.


Hullócsillag, a csillagos éj, a csillagfény
Áramlik, áramlik, majd tovatűnik.
Oda hullva, hol az a drága személy várja
Behunyom a szemem s tovább imádkozom, s felidézem a mesékben hallott csillagképeket.

Hogy ne váljak elveszett gyermekké,
Félrelöktem a sötétséget,
Téged kerestelek, így feléd küldtem a fényt.
Lassan kifogyok a levegőből.

Hullócsillag, a csillagos éj, a csillagfény
Áramlik, áramlik, majd tovatűnik.
Szárnyal, míg magához öleli a drága kívánságom
Egyedül nem tudok ragyogni, hát a szerelem felé rohanok.

Veled lenni, engedd, hogy veled legyek
Kérlek, kérlek, legalább most
Még ha az üresség órája ezáltal gyorsabban is pereg, magamhoz ölellek
Te vagy a csillag célpontja, mosolyogj hát úgy, mint régen.
Akkor még találkozhattunk, azután a mindent magába szippantó jeges fagy után,
Még ha át is kellett szelnünk a számtalan fényévnyi távolságot.

Hullócsillag, a csillagos éj, a csillagfény
Áramlik, áramlik, majd tovatűnik.
Feléd hullott, ki ilyen értékes vagy.
Azt mondom, többé nem válhatunk el...
Növelem a sebességet, mely lassan eléri a szívem dobogásának hevességét.

Veled lenni, engedd, hogy veled legyek
Kérlek, kérlek, legalább most
Még ha az üresség órája ezáltal meg is áll, magamhoz ölellek
A távolság, mit együtt szeltünk át, mosolyra fakaszt, még ha sírunk is.

Hát kívánjuk az öröklétet ezektől a csillagoktól, a szívünk mélyéből.