Alice Nine ~ Moebius [メビウス]

Komolyan hittük, hogy nem törhet meg, mi összetartott minket,
De mindez annyira bonyolult lett, hogy el sem tudom magyarázni.

Ahogy összeszedem a széttört pohár darabkáit,
A fájdalom a tenyerembe hasít, de a szívembe hatol igazán.


Maradj velem! Még ha minden kusza, bonyolult és rejtélyes is.
Ez valóban a sors vörös fonala lenne? Te talán biztosan tudod?
Ha mellettem vagy, ma táj, a hangok, még az illatok is kellemesek.
Közösen ragadtuk meg a jövőnket, így az nem válhat hazugsággá.

Bár nem tudom helyrehozni azt, ami eltört, a legfontosabb talán az, hogy megpróbálom.
Egy őszinte mosolyt akarok látni tőled, még ha zavarban is vagy megmutatni.

Miért nem vagyunk képesek biztos alapon állni?
Semmink sincs, csak ügyetlen kifogásaink,
Szédülök.

Maradj velem! A kéréseim már szinte ellentétesek a szívemben.
Még ha a kezeidről is van szó, el kellet válnom tőlük egyszer
Maradj mellettem, hisz nem fogunk ráadást kapni az élettől, meg kell ragadnunk a lehetőséget
Számtalanszor szólítottalak már meg, annyiszor, hogy akár meg is halnék.

Wooo, 2, 2, hazug!
Wooo, 2, 2, hazug!

Az idő, mit együtt töltöttünk, szerelem volt, vagy szenvedély?
Még ha ez bolondság is...

Maradj velem! Még ha minden kusza, bonyolult és rejtélyes is.
Ez valóban a sors vörös fonala lenne? Te talán biztosan tudod?
Ha mellettem vagy, úgy szeretnék megöregedni, hogy téged figyellek.
Számtalanszor szólítalak a neveden,
A szívem addig halad, míg az együtt töltött időnk a végéhez nem ér majd.