Park WanKyu ~ Wind Breeze ~ magyar fordítás

Mikor a nap lehanyatlik, a fekete hold fénye ragyog fel.

A holdfény alatt, teljesen egyedül vagyok.
Kiszáradva, mint a madárijesztők a távolban.

Hallom a hangod a szélben,
Az esőcseppek hullanak, hullanak,
Talán te vagy az? Te jöttél vissza ismét?


Egyre távolabb sodródsz, már halványulnak az emlékek.
Ráléptem hát az útra, melyről nem térhetek le.

Hallom a hangod a szélben,
Az esőcseppek hullanak, hullanak,
Talán te vagy az? Te jöttél vissza ismét?

Nem tud elengedni a szívem,
Mintha minden egyes nap a poklot járnám végig.

Az esőcseppek hullanak, hullanak,
Talán te vagy az? Te jöttél vissza ismét?