A naplemente vörös fénybe vonja a várost, ahol ismét dugó van.
Az öltönyös emberek tova sietnek a járdán, én pedig ismét téged képzellek magam elé.
Milyen ragyogó is volt a holdfény aznap este,
Az út melyen rohantunk, mindenféle gondolkodás nélkül,
Túl sokáig beszélgetni, és úgy tenni, mintha fel sem tűnne.
Még mindig rólad képzelődöm.
A halk szavaid, a kezed melege az enyémben.
A gyengéd ölelésed megváltozott, ahogy most a táj is.
Megszínezted a szürke, unalmas napjaimat, a sötét jövőmet.
Még a leghétköznapibb pillanatokat is értékes emlékké varázsoltad.
Még mindig van egy halovány fény az égen, a vörös lámpák között.
Egy szerelmes dal szól a rádióban :
" Szeretlek, szeretlek".
El fogok menni hozzád, hogy tudd. Pont mint egy filmben.
Az egyszerű modorod, a hazugságaid, melyekkel a zavarod leplezted,
A könnyeid melyek hirtelen törtek fel,
A gondatlan mosolyod.
Mindezeket szeretném magamhoz ölelni,
Kérlek maradj mellettem!
Megszínezted a szürke, unalmas napjaimat, a sötét jövőmet.
Még a leghétköznapibb pillanatokat is értékes emlékké varázsoltad.
Átlagos, mindennapi szavakban,
Még ezekben a hétköznapi dalokban is téged hallak.
A változatlan, ismerős hangommal éneklem majd el neked a saját szerelmes dalom.
Remélem el fog érni,
Csak téged.
Remélem sokat jelent majd,
Csak neked.
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Miért utálom a BTS-t? Ez nagyon érdekes kérdés, amit már vagy százszor felvetettek nekem. Eddig nem igazán óhajtottam válaszolni, de m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése