Az elveszett szerelem fájdalma erős, te pedig nem vagy itt.
A gondolataim cikáznak, nem tudok küzdeni ellene.
Az idő nem rombolhatja le a szerelmünket, de mély sebeket vághat belé.
Az emlékeink leperegnek a szemem előtt, mintha el sem mentél volna.
Gyere vissza!
Hát nem tudod, hogy még mindig várok rád?
Nincs elég erőm, hogy kitörjek, így tovább rejtőzök.
nem tudok ellenállni a magánynak.
Nem értem miért. Mondd, miért?
Még a kétségbeesés határán is létezik szerelem?
Nem tudod?
Szomorúság~
A magány a fekete lyuk, mely elnyel engem.
Nem tudok ellenállni, a tehetetlenségbe süllyedek.
Mindegy mennyire nehéz,
Ezt a sorsot kell elviselnem.
Az éjek fagyosak, a gondolataim eluralkodnak rajtam.
Ne menj el!
Az elveszett szerelem fájdalma erős, te pedig nem vagy itt.
A gondolataim cikáznak, nem tudok küzdeni ellene.
Az idő nem rombolhatja le a szerelmünket, de mély sebeket vághat belé.
Az emlékeink leperegnek a szemem előtt, mintha el sem mentél volna.
Gyere vissza!
Hát nem tudod, hogy még mindig várok rád?
Nincs elég erőm, hogy kitörjek, így tovább rejtőzök.
nem tudok ellenállni a magánynak.
Nem értem miért. Mondd, miért?
Még a kétségbeesés határán is létezik szerelem?
Nem tudod?
Szomorúság~
A világ színei megfakulnak, de nem értem az okát,
Még mindig hiszek benne, hogy visszatérsz.
Gyere vissza!
Nincs elég erőm, hogy kitörjek, így tovább rejtőzök.
Nem tudok ellenállni a magánynak.
Nem értem miért. Mondd, miért?
Még a kétségbeesés határán is létezik szerelem?
Nem tudod?
Szomorúság~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése