Ikimono Gakari ~ Futari ~ magyar fordítás

Vannak szavak, miket akkor sem tudsz kifejezni, ha egyre szorosabban ölelsz magadhoz.
Én majd elviselem a fájdalmat, mint nem tudsz szavakba önteni.

Mikor nőttünk fel? Mióta rejtjük el a könnyeinket egy-egy hamis mosoly mögé?
Igen, tudtam, hogy megsérültél.
Túl közel vagyunk egymáshoz, mégis valamilyen oknál fogva ez az egész keserédes.


Sírtál, miközben ráleltél valamire a tavaszi szellőben, mely keresztül leng Tokyo városán.
Így kezdtél bele az utadba.

Vannak szavak, miket akkor sem tudsz kifejezni, ha egyre szorosabban ölelsz magadhoz.
Még mindig hallom ahogy a szívünk egyszerre dobban.
Ne engedj el! Ne engedj el!
Mi egyek vagyunk.
Én majd elviselem a fájdalmat, mint nem tudsz szavakba önteni.

Miért nem tudok őszinte lenni veled?
Ha ki tudtam volna mondani, hogy veled akarok lenni,
Akkor ez a magány, melegséggé változhatott volna.

Túl kedves vagy, nem tudsz egy apró hazugságot sem kiejteni a szádon.
Mikor úgy érzem, a kezeim kicsúsznak a tiéidből, még szorosabban tartasz.

Vannak kívánságok, mik nem válnak valóra, mindegy milyen szorosan ölelsz.
De imádkozni fogok a fagyos szívedért, s remélem elér majd a hangom.
Ne engedj el, ne engedj el!
A kezeink még egymásba kapaszkodnak.
Én hallom a kívánságod, mit nem tudsz szavakba önteni.

Vannak szavak, miket akkor sem tudsz kifejezni, ha egyre szorosabban ölelsz magadhoz.
Még mindig hallom ahogy a szívünk egyszerre dobban.
Ne engedj el! Ne engedj el!
Mi egyek vagyunk.
Én majd elviselem a fájdalmat, mint nem tudsz szavakba önteni.