Az érzelemmentes szavaid, a kifejezéstelen arcod.
Egyre inkább kezdem megszokni...
Az édes szavaid, a ragyogó arcod egyre halványabb.
Gondolkodás nélkül köpöd ki a szavakat, nem számít, ha fájdalmat okoznak.
Egyre inkább kezdem megszokni
A hiányod egyre jobban halványul.
Hozzuk vissza azokat a napokat, mik megdobogtatták a szívem,
Hozzuk vissza azokat a napokat, miken annyit mosolyogtunk,
Mint azokon a képeken, miken annyira fiatalnak tűnünk.
Veled, ki édesebb bárkinél,
Veled, ki az egyetlen akit szerettem,
Mosolyogjuk, mint akkor mikor boldogok voltunk együtt,
De most elmegyek, a te érdekedben.
Szeretnék mindent újrakezdeni holnap.
Még ha semmi sem lesz olyan mint régen, rendben leszek.
Már csak megszokásból mondtuk bizonyos dolgokat.
Már nem tudtuk kifejezni a valós érzéseinket.
Ez nem olyan könnyű, bocsáss meg!
Egyszerűen ideges lettem.
Hozzuk vissza azokat a napokat, mik megdobogtatták a szívem,
Hozzuk vissza azokat a napokat, miken annyit mosolyogtunk,
Mint azokon a képeken, miken annyira fiatalnak tűnünk.
Veled, ki édesebb bárkinél,
Veled, ki az egyetlen akit szerettem,
Mosolyogjuk, mint akkor mikor boldogok voltunk együtt,
De most elmegyek, a te érdekedben.
Szeretnék mindent újrakezdeni holnap.
Még ha semmi sem lesz olyan mint régen, rendben leszek.
Az enyém leszel, az enyém.
Vissza fogsz emlékezni rám, vissza fogsz emlékezni?
Gyere elő, gyere elő!
Vissza fogok emlékezni, vissza fogok emlékezni.
Néha, mikor visszatekintek, mindig téged látlak.
El is feledtem, mennyire hálás vagyok neked.
Csak te voltál.
Veled, ki édesebb bárkinél,
Veled, ki az egyetlen akit szerettem,
Mosolyogjuk, mint akkor mikor boldogok voltunk együtt,
De most elmegyek, a te érdekedben.
Szeretnék mindent újrakezdeni holnap.
Még ha semmi sem lesz olyan mint régen, rendben leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése