BTOB ~ Father ~ magyar fordítás

A magányos háta annyira ismeretlennek tűnt,
Csak figyeltem, ahogy elsétált.
A könnyek kirajzolódtak a szemeimben, s sírni kezdtem,
Gyűlöltem magam, amiért semmit sem értettem.


Mindig nyugodt volt és mosolygott,
Mindig erősnek mutatta magát.
Soha nem is gondoltam erre, azt hittem ez nem történhet meg.
Így fel sem tudtam fogni, mikor megláttam a magányos hátát.

Akkor nem értettem semmit, hisz túl fiatal voltam.
Biztosan ő volt a legmagányosabb ember, de soha nem tettem felé egy lépést sem.
Most, végül tudom, és remélem, hogy még nincs késő.
Nincsenek szavak, mennyire el akarom mondani, hogy örökké szeretni fogom az édesapám.

Miután olyan sokáig néztem,
Odarohantam hozzá és megöleltem,
Csak sírni akartam, a karjai között szerettem volna sírni,
Hisz annyira hálás voltam neki, neki ki annyira szomorú volt

Akkor nem értettem semmit, hisz túl fiatal voltam.
Biztosan ő volt a legmagányosabb ember, de soha nem tettem felé egy lépést sem.
Most, végül tudom, és remélem, hogy még nincs késő.
Nincsenek szavak, mennyire el akarom mondani, hogy örökké szeretni fogom az édesapám.

Úgy tett, mintha minden rendben lenne, miután sóhajtott egy nagyot
De láttam a láthatatlan könnyeit.
Soha nem sírt, hiába hordozott a szívén fájdalmas sebeket.
Én okoztam azokat a sebeket, miért okolta hát magát?
A pillantása fáradtságról árulkodott, de elrejtette, akár egy hazugságot.
Most meg fogom ölelni, már támaszkodhat rám.
A pillantása fáradtságról árulkodott, de elrejtette, akár egy hazugságot.
Mindig is te leszel a csillagos ég számomra
Nincsenek szavak, mennyire el akarom mondani, hogy örökké szeretni fogom az édesapám.