Ott, hol a mosolyom virágai csak értem énekelnek...
Szeretném, ha te is hallanád egyszer.
Minden szó, mit kiejtek, minden mosolyom itt van ebben a dalban.
Néha elhidegülök, megjátszva,
Hogy már felnőttem,
Hogy az önzésem, csak egy apró hiba,
De mindegy mi történik, te mindig engem figyelsz.
Ez végül segített rájönni, hogy mennyire kedves vagy számomra.
Mindig egyedül szenvedtem,
Ezekben az időkben a virágok mind elhervadtak.
Nem szeretnék bántani senkit, de nem tudok úgy megszabadulni a fájdalomtól, hogy ne okozzak még nagyobbat.
Talán bele kellene ölnöm a fájdalmam a könnyeimbe, hogy végre eltűnhessenek?
A mosoly magjai növekedésnek indulnak a könnyeim esőcseppjeitől,
S a virágok új életre kelhetnek.
Ezeket a virágokat ölelem majd magamhoz, mikor képes leszek mosolyogni.
Mikor a mosoly virágai megjelennek a dalaimban, melyeket születésem óta játszom,
Reménykedem, hogy te is hallani fogod, időről időre.
Alig várom, hogy megoszthassam veled,
Hogy mesélhessek neked sok dologról, csendesen, őszintén.
A mi időnk sem tart örökké, szeretném kihozni belőle a legtöbbet.
Kíváncsi vagyok, hogy olyan ember leszek-e, amilyen szeretnék.
Azt hiszem ez a hely végre megfelelő lesz nekem.
Szédülök, mikor belegondolok, hogy még mennyire messze állok az álmaimtól.
Mégis, azt hiszem végre megtaláltam azt, ahogy önmagam lehetek.
Csodáljuk együtt az égboltot, mely még akkor is boldogsággal tölt el, mikor esik.
Amíg mind a ketten ugyanazt érezzük, mindegy milyen messze vagyunk egymástól.
Szeretnék még több mosolyt létrehozni.
Valahol, ebben a városban,
valahol a jövőben...
Ott rejlenek az életem eddig hiányzó darabkái.
Találjuk hát meg őket együtt!
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése