A szél magányosan fújdogál.
Az ilyen napokon, veled üldögéltem otthon,
egy-egy gőzölgő csészével a kezünkben,
Ahogy a szerelmünket ittuk, mely mára könnyé változott.
A szívem tudja, a könnyeim tudják,
Hogy nem élhetek nélküled.
A kezeim hidegek és átfagytak,
A lábaim hidegek és átfagytak.
Az ilyen jeges napokon eljöttél hozzám, majd forró ölelésedbe vontál.
Annyira hiányzol! Hol vagy?
Gyere vissza...annyira hiányzol!
A fehér pulcsi, mit nekem adtál,
Most is hordom, s egyedül ülök itthon.
Megiszom egy csésze italt.
Kérlek gyere vissza, agy nagy bajba kerülök.
Mert a jóképű barátom nemsokára megérkezik!
A kezeim hidegek és átfagytak,
A lábaim hidegek és átfagytak.
Az ilyen jeges napokon eljöttél hozzám, majd forró ölelésedbe vontál.
Annyira hiányzol! Hol vagy?
Gyere vissza...annyira hiányzol!
Próbálva elfeledni ezt a be nem teljesedett szerelmet, a poharam megtelítem a könnyeimmel.
Hagyj egyedül, hadd rúgjak be...
Csak én vagyok ilyen bolond...kit soha nem szeretnek.
Miért vagy ilyen rideg? Talán egy másik emberré változtál?
Hová tűnt az a kedves személy?
Kérlek gyere vissza hozzám, kit szinte megrészegült, míg rád várt.
Kérlek ölelj át még egyszer.
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Miért utálom a BTS-t? Ez nagyon érdekes kérdés, amit már vagy százszor felvetettek nekem. Eddig nem igazán óhajtottam válaszolni, de m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése