Belül könnyezek, felnézek az égre mely értünk sír, esőcseppek formájában.
Szeretném elmosni a fájdalommal átjárt éveket.
A megbocsátás teljesen értelmetlen.
A dühöt mit érzek, már nem tudom irányítani.
Hangosan imádkozom a megváltásért.
Most visszatérek.
Haszontalan szárnyak, hamuval fedett napok.
Felébredtem, s már nem tudok szállni, az összetört álmok szilánkjai megtépáztak.
Ismét egy koromsötét reggel köszöntött rám.
Mindenki tudja az igazságot, mely e megtévesztés fala mögött rejtőzik.
örökké meg kell kérdőjeleznem mindent mit ebben az életben kaptam?
Bontsuk le a falakat, melyek börtönbe zártak.
Bátornak és erősnek kell lennünk.
Vissza kell szerezni az ártatlanságunka.
Hevesen égek, akár a tomboló tűzvész, vagy az épp lebukni készülő Nap.
Még mindig várok a felkelő Napra.
Ég a szemem, látom, ahogy felkel a Nap, elkergetve a fagyos ködöt.
Soha ne hazudj magadnak, légy őszinte.
Az igazság az, hogy nem érthetünk meg mindig mindent.
Mégis, hogy megláthassam a fényt próbára kell tennem magam.
És most...
Most komolyan, hol a francban van ennek a káosznak a vége?
A szenvedés biztosan a boldogsághoz vezet?
( Csak az idő a megmondója)
Mintha az életem egy csillag volna, mely csapdába esett egy ördögi helyen.
Mintha valami üldözne, miután nem kaphatok választ a kérdéseimre.
Tudod, hogy miért?
(Lassíts)
Itt kezdődtek az álmaim, s végre ráleltem az útra mely járhatónak tűnik.
A szívem tele van hévvel, elfogadom a kihívást.
Végre visszaszerzem az irányítást, hadd mutassam meg, hogy igenis elég jó vagyok.
Az idő rohan, s nem tér vissza soha.
Nem szabad hát megfeledkeznem a dolgokról, miket megbántam.
Le kell nyelnem a magányt, melyet a harag okozott.
Mikor fáradtnak és kopottnak érzem magam, csak emlékeznem kell.
Arra a boldogságra, melyek könnyre fakasztottak.
Bontsuk le a falakat, melyek börtönbe zártak.
Bátornak és erősnek kell lennünk.
Vissza kell szerezni az ártatlanságunka.
Hevesen égek, akár a tomboló tűzvész, vagy az épp lebukni készülő Nap.
Még mindig várok a felkelő Napra.
Most komolyan, hol a francban van ennek a káosznak a vége?
A szenvedés biztosan a boldogsághoz vezet?
( Csak az idő a megmondója)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése