Nos, hogy is lehet belekezdeni egy hosszabb lélegzetvételű bejegyzésbe? Könnyen (muhhhahha), hisz ez egy olyan téma, mely sokakat érdekel. Nem csak azokat, kik ténylegesen rajongók, hanem azokat is, kiknek feláll a szőr a hátukon ( jobb esetben) már attól is, ha meghallják a K-pop, J-rock (stb.) szót! Mind felteszik egyszer a varázskérdést..." MIÉRT?"
Sokunk még magyarázatot sem tud adni, hisz pusztán kedveli a zenét, kultúrát, nyelvet, szokásokat, s ez így is van helyén. Vannak, akiknek pontos okuk volt arra, hogy megszeressék, vagy csak később, miután belesodródtak a dologba, alakult ki egy kedvelt "téma", vagy "indok" arra, hogy továbbra is égni tudjon a láz.
Na persze ott vannak azok az egyének is, kik legszívesebben elbújnának a Föld alá, ha csak azt látják, hogy mikre nem "képesek" az Ázsiát szerető emberek! Én, őket is megértem bizonyos szinten, hiszen ez egy "idegen", "ismeretlen" dolog, amitől az ember tudvalevőleg FÉL.(Na nem szó szerint!)
Aztán azok, akik miután belekóstoltak sem kedvelik meg, de tiszteletben tartják a másik rajongását! Őket tisztelem nagyon, hisz erre nem sok ember képes...a legtöbben gonosz kis megjegyzéseket teszünk, majd grimaszolva arrébb araszolunk. Valljuk csak be, a legtöbben ilyenek vagyunk!
Viszont az "anti" fanokat le tudnám húzni a WC-n... Ime az üzenet! Ha nem szereted, ne hallgasd, ne látogasd, ne írj üzenetet, ne inzultálj, ne panaszkodj, csak fogd be a füled, és koncentrálj arra, ami neked fontos!
Hát, mit is jelent rajongónak lenni? Mit jelent annak a szemével, aki szereti a keleti kultúrát?
Én, mint rajongó, annyit mondhatok, hogy mélységes tiszteletet érzek. Nem vagyok megszállott, nem vagyok nyálcsorgató-képernyőbámuló, nem vagyok olyan, aki a ruháját és a haját a kedvenc előadójának mintájára koppintja, sem az, aki nem képes mások véleményét s izlését figyelembe venni.
Kedves rajongók, kérlek titeket, hogy figyeljetek arra, miért is szeretitek ezeket a dolgokat. A legtöbben azt mondjátok, hogy az egyediség, a másság, a különlegesség vonz titeket, nem? Akkor ne az legyen az első dolgotok, hogy arra a bizonyos előadóra vagy akárkire akartok hasonlítani, hanem legyet önmagatok, azok az egyedüli és megismételhetetlen emberek, akik vagytok! Legyen bátorságotok felvállalni, hogy kik vagytok, mit szerettek, és miért! Nem kell hallgatnotok, ez nem egy olyan dolog amit szégyellni kell, nem? Erre igazán büszkék lehettek!
Minden bizonnyal sokatokat nem értenek meg a rajongásotok miatt, minden bizonnyal akadnak olyanok, akiket inzultálnak is, de ezen felül kell emelkedni! Ezek az emberek nem fognak változni, sokukat a szimpla butaság vezérel, legalábbis tapasztalatom szerint.
Kérlek, ne legyetek megszállottak, hisz ezek az emberek is csak emberek, pont mint ti vagy én, nem többek és nem kevesebbek, csak mert tegyük fel, zenével foglalkoznak.
Sokan mondjuk a "nem rajongó" egyénekre, hogy teljesen bezárkóznak, és nem képesek nyitni a mi oldalunk felé. De vajon...mi képesek vagyunk ennek az ellentetjére? Mi meg tudjuk hallgatni azt a zenét, amit ők szeretnek, képesek vagyunk fintorgás nélkül elmondani az őszinte véleményünket? Sokszor látom, hogy nem. Mi is ugyanolyanok vagyunk, mint azok, akikre haragszunk...
Tényleg igaz, hogy sokan bezárkózunk a kis világunkba, és nem nyitunk a jó dolgok felé sem, csak mert azok, tegyük fel...Francia-honból érkeznek. Helyes ez így? Nem hiszem.
A rajongás nem egyenlő a fanatizmussal, sem a szemellenző felvételével. Ezek az előadók, ezek az emberek is hibáznak, vannak rossz szokásaik, drogoznak, bűnöznek, alkoholizálnak. Semmivel sem jobb emberek, mint mi vagyunk...nem kell feltétlenül csak a jót látni bennük, legyünk csak tisztában azzal, hogy nem olyan misztikus és egzotikus világ az, amibe beleszerettünk! Nem állnak ők olyan távol tőlünk...még ha szokásaik sokban el is térnek a mieinktől.
Azt hiszem, a legjobb, ha megmaradunk a tiszteletnél! Ez persze a saját véleményem, nem akarok én befolyásolni senkit, csak azt írom le, amit őszintén gondolok.
Véleményem szerint, a legtöbb amit tehetünk, a tisztelet. Az, hogy képesek legyünk elismerni, ha egy bizonyos egyén tehetséges, hogy jó ember, és sokat tett le az asztalra. Nem kell szeretni, nem kell imádni, hisz teljesen felesleges. Egyszerűen elég, ha a minimális tiszteletet megadjuk egymásnak...
Mi sem vagyunk különbek... A legtöbbünk szidja Justin Bieber-t, vagy bárki mást, holott nem ismerjük őket, azt sem tudjuk milyenek a való életben. Lehet, hogy nem szeretjük a zenéjüket, lehet, hogy nem rajongunk azért amit csinálnak, de az alapvető tiszteletet igenis meg kell tudni adni. Ha mi képesek vagyunk ronda dolgokat írni, mondani, akkor hogy várjuk el, hogy mások pozitívan álljanak hozzánk? Sehogy. Őszintén...sehogy.
De, hogy látnak minket a "nem rajongók"?
Bolondnak, bezárkózottnak, netfüggőnek. Ezekben igenis van igazság...valamilyen szinten.
Sajnálatos módon, az internet elhanyagolhatatlan, hiszen élőben nem szerezhetünk információt kedvenceinkről, nem hallgathatjuk a zenéjüket, nem láthatjuk a fellépésüket. Bár máshogy lenne...de nem, nem lehet. Egyelőre.
Bezárkózottság? Sokakra jellemző. Nem képesek a kedvencükön kívül meghallgatni mást, nem néznek mást, nem értékelnek mást. Ami nem tartozik az érdeklődi körükbe, azt már nem is lehet jó. Valóban, sokat tapasztalom ezt a hozzáállást. ( De az is igaz, hogy ez a nem-rajongókra is igaz...)
Bolondnak? Hát...lényegében olyan álmokat kergetünk, melyek lehet, hogy soha nem válnak valóra. De ez bolondság lenne? Ebben azért nem vagyok biztos.
"Nem is értjük miről beszélnek! Ching Chang Chung." - Miért ti értitek az angol dalokat? Ugyan, ne legyünk nevetségesek... Ebben az országban nem nagyon ismerek olyat, aki maradéktalanul megértene egy komplikáltabb ( amiben nem csak "rázd a bulád" -szintű szavak találhatóak meg) dalszöveget. Azért ne túlozzunk... Aki pedig sokáig hallgat (pl.) japán zenét, akaratlanul is megtanul rengeteg szót... Tehát nem is értem ezt a kifogást, de tényleg. Ez a legnevetségesebb számomra az összes közül.
Ez az ördögi kör soha nem fog megtörni...és talán ez így van rendjén. Az emberek mások, s ezen nem lehet változtatni. De azon, ahogy egymással viselkedünk, igenis lehet. A legjobb amit tehetünk, hogy nem figyelünk a sértő szavakra, és legfőképp nem viszonozzuk őket! Ez az alapvető tisztelet egyik foka, amit már annyiszor említettem.
Hisz néha...még a (pl.) K-pop-on belül is olyan dolgokat művelünk, amire igazán nem lehetünk büszkék. Ha nem szeretünk egy előadót, vagy az az énekes kihívója a kedvencünknek, akkor máris brutálisan viselkedünk, felháborító bejegyzéseket, üzeneteket, kommenteket hagyunk... Hol van itt a tisztelet? Hogy várjuk el másoktól, hogy nyithassanak felénk, ha még egymás között sem tudunk emberien viselkedni? Legyünk csak őszinték! Igenis ezt teszik rengetegen...és jogosan hívnak minket megszállottnak. Mert sokan így viselkednek, és ez tényleg megvetendő.
Az országok zené közötti versengés pedig lassan már a szánalmas kategóriát súrolja... Attól, hogy Te a K-pop-ot szereted, nem kell azt mondani, hogy a J-pop sz*r. Ez nem így működik... Lehet, hogy TE nem szereted, de mások igen...és eléggé sértő és durva az a viselkedés, amit néha tanúsítotok!
Az meg, hogy a sértések viszonzásra találnak, csak olaj a tűzre! Nem lehetne békésen egymás mellett élni? Hisz ez CSAK zene! Ez csak szórakozás, csak kellemes időtöltés! Hát nem fértek meg egymás mellett? Tényleg nem?
Ha tényleg belegondolunk, akkor mind a két félnek van mit tanulnia...-mondjuk nem pont egymástól...- s jobb lenne, ha befejeznénk a dobálózást, mert ez nem vezet sehová.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése