Korea ~ Iskolarendszer

Ebben a bejegyzésben tüzetesen szerettem volna átnézni, mit is takar Koreában az iskolarendszer, mit s hogyan kell tanulniuk a diákoknak. Mindezek felvázolás után egy koreai diáklány egy napját írom le, remélem érdekesnek találjátok majd.



Az oktatásra Dél-Koreában úgy gondolnak, mint egy kulcsfontosságú dologra a siker eléréséhez - mintha egy versenyről lenne szó. A közigazgatás felügyeli az ezzel kapcsolatos intézkedéseket, a gyerekek oktatását az óvodától a harmadik -és egyben utolsó- évig a középiskolában.
Matematika, tudományok, koreai és angol nyelv, társadalomismeret - ezek a legfontosabb tárgyak, melyekről széleskörű ismeretekkel kell rendelkeznie mindenkinek. nagy általánosságban a testnevelést nem sorolják a fontos tárgyak közé, így rengeteg iskolában hiányzik a megfelelő minőségű atlétika oktatás.
Dél-Koreában jelent meg először a világon a nagy sebességű internet hozzáférés, mind a főiskolákon, középiskolákban, s "általános" iskolákban.

Bár a Dél-Koreai diákok gyakran a legmagasabb értékeléseket kapják a nemzetközi összevetések során, mégis, a tanulók legtöbbje a nyugati oktatásrendszer mintáját követve szerzi tudását, hisz a Dél-Koreai rendszert nagy mértékben érte kritika, mivel olyan hibákat tartalmaz, mint a magolás.
A koreai tanítási rendszer különösen szigorú s összetett, sokkal jobban, mint a nyugati társadalmak esetében.

Emellett rengeteg nem állami iskola létezik, ezek a non-profit intézmények pedig hangsúlyozzák a passzív-tanulást, a magolást, holott a dolgok értelmezése, megértése lenne a fő célja magának a tanulásnak. Ez a legnagyobb hibája ennek a rendszernek.



Iskolarendszer :

* Ha a tanuló Március elseje előtt született, akkor egy évvel idősebbnek számít, mint a felsoroltak. Mindegyik "év" nyugati számolás alapján íródott, koreai rendszer szerint hozzá kell toldani még plusz egyet.

Óvoda : 3-6 év
Általános iskola : 1-6. osztályig: 6-12
Középiskola : 1-3. osztály : 12-15
Felső középiskola: 1-3. osztály : 15-18

A többi természetesen adott.




Az óvoda:

Rengeteg magán óvoda létrejöttének eredményeképp sokkal több nő lépett a dolgozók sorába, hisz nem mindig érhetőek el a nagyszülők, hogy vigyázzanak a gyermekekre, valamint sokan azt gondolják, hogy az óvoda majd kellőképp felkészíti gyermeküket a későbbiekben fellépő versenyre, mely az iskola falai között várja majd őket.

Sok koreai csemete indul óvodába három évesen s ott is tölt három-négy esztendőt, tanulással, mielőtt belekezdene a "formális oktatásba" mely az általános iskolában várja.Rengeteg magánóvoda kínál angolórákat, hogy már kicsi korban ráálljon a picik gondolkodása az idegen nyelvek ismeretére, alkalmazására, hisz később az angol nyelv kötelező lesz. Az óvodák gyakran elég magas pénzösszeget követelnek, de ezekből tényleg "minőségi" tanfolyamokat, ballagásokat, egyenruhákat kapnak a családok. A koreai óvodák nyújtanak alapvető matematikai órákat, megtanítják írni és olvasni a gyermekeket. Többek között kivonni, összeadni is sőt, előfordul, hogy angolul és kínaiul is tanulnak írni s olvasni.(!!)
Egy alapvető koreai játék a "doktoros", mely segítségével a gyerekek megismerik az emberi test felépítését, az élelmiszereket, a táplálkozást. Dalokat, táncokat, memoritereket tanulnak meg.

Általános iskola

Az általános iskola hat osztályt foglal magába. A diákok tanulnak koreai írást, olvasást, tudományokat, algebrát, geometriát, társadalomismeretet, koreai történelmet, képzőművészetet, angolt, testnevelést, etikát, gyakorlati

művészeteket és zenét. Általában egy tanár ( az "osztályfőnök") képes tanítani az össze tárgyat, de akadnak specializálódott előadók is, kik egy-egy tárgyat oktatnak.

Az általános iskola koreai neve : chodeung-hakgyo (초등학교). A koreai kormány változtatta meg a nevét, mert eredetileg " polgári iskola" volt a megnevezés. Ez egy rövidebb változata volt ennek a megnevezésnek : Emberek, kik elsajátítják a tárgyakat miket a Birodalomban is tanítanak( Japánban).

Ezek után érthető a névváltoztatás.Azoknak, akik általános iskolai tanárok szeretnének lenni, nagyon jónak kell lenniük az alapvető tárgyakban. A legtöbb ilyen tanár állami iskolában helyezkedik el.

Mivel a testi fenyítés 2011 óta tilos, sok tanár és szülő panaszkodik arról, hogy a fegyelmezési problémák és a tekintély eltűnése igenis egyre nagyobb gondot okoz. Azonban még rengeteg tanár sérti ezt a törvényt s alkalmaz testi fenyítést a diákjain.


Közép iskola ( alsó)

A közép iskolák három évfolyamot foglalnak magukba. A legtöbb diák 12-13 évesen kerül be s 15-16 évesen hagyja el. Ez a rendszer nagyjából megfelel az Észak-Amerikában, Angliában és Walesben alkalmazottnak.

A középiskola már nagyban eltér az általános iskoláktól. A diákok jóval több és széleskörűbb tudásra tesznek szert. Az egyenruha viselése és a hajviselet megszabása igen szigorúnak tekinthető, s ebből a szempontból a diákok élete nagyon durván ellenőrzött. persze ezt sem kell halálosan komolyan venni, főleg a mai időkben. Mint az általános iskolában, a gyerekek napjuk nagy részét egy tanárral töltik, ugyanazokkal az osztálytársakkal, azonban néhány speciális órára " el kell vándorolniuk" , mert a különböző tárgyakat tanító tanároknak megvan a maguk terme, ahová a diákoknak kell elmenni. A 'Homeroom ' tanárok nagyon fontos szerepet játszanak a diákok életében.

A legtöbb középiskolás diáknak hét órája van egy nap, s ezen túlmenően kora reggel is vannak óráik, melyek megelőzik a normális órarendjüket. Valamint gyakran nyolcadik órájuk is akad, mely valami olyasmi ami igazán érdekli a diákot, amivel esetleg foglalkozni szeretne.
Ellentétben a nyugati iskolákkal, itt nem változik sokat a diákok órarendje, majdnem ugyanaz, mint általános iskolában. Változást jelenthet a háztartástan, a Hanja ( kínai írásjegyek) s a technológiai órák. Hogy milyen tantárgyakat tartalmaz az órarend, az évről évre változhat. Általában az órák 45 percesek, de a diákok reggeli ( normál órarendek kívüli) óráik 30 percesek, de ezeket fel lehet használni "magán" tanulásra is. 2008-tól a gyerekek hétfőtől

péntekig jártak iskolába, de van egy-egy fél nap az első, harmadik és ötödik szombaton, mikor be kellett járni. Ilyenkor általában tanórán kívüli tevékenységekben vehettek részt, a plusz órákon kívül, többnyire szülői kérésre, mert szerették volna, ha a gyermekeik még többet tanultak volna.
Azonban 2012-től megszűnt a szombati iskola, de sok intézményben illegálisan tartják meg ezeket az órákat, mert a szülők szeretnék, ha a diákok iskolában lennének és még többet tanulnának.

1969-ben a kormány eltörölte a felvételi vizsgákat a középiskolákban, helyette egy olyan rendszert alakított ki, ahol az ugyanabban a kerületben élő diákok, lottószerűen kisorsolódnak.

Ennek hatása, hogy az iskolákban kiegyenlítődnek a "képességek". Egészen a közelmúltig a legtöbb iskola nem volt koedukált, de ezeket mára átalakították vegyessé. Ám akadnak még egynemű intézmények is, mert bizonyos szülők úgy gondolják, hogy jobban tanulnak a diákok, ha nincsenek körülvéve a másik nem képviselőivel. Akár csak az általános iskolában, minden diák átlép a következő

osztályba, az év végi eredményétől függetlenül. Azonban az utolsó év végi vizsgaeredmény kitűntetten fontos, ugyanis ezen múlik, hogy befejezik-e az alsó középiskolát, s tovább tudnak-e tanulni valahol.
Gyakran előre követik a tanárok, hogy bizonyos felső-középiskolában milyen tankönyvekből fognak tanulni a diákok, s milyen szisztéma szerint, s ezek alapján próbálják felkészíteni a tanulókat. De általában alsó középiskolában jóval kevesebb a szigor, mint a későbbiek során.

Az alsó középiskola tanulóinak több mint 95 százaléka vesz részt iskola utáni tanítson, magántanárokkal. A fő témák elsősorban a koreai nyelv, az angol és matematika, de sokan speciálisabb tárgyakat is tanítanak.
Sok szülő nagyobb hangsúlyt fektet az iskola utáni taníttatásnak, s erre sokat is költenek, hisz ha belegondolunk itt ők is belefolyhatnak a tanulásba. Emellett rengetegen tanulnak harcművészeteket vagy zenét. Ennek következményeképp a gyerekek nagy része napnyugta után tér csak haza. ( Ahol még tanulni is kell.)


Felső-középiskola

Itt is három évet töltenek a diákok, 15 éves kortól 19 éves korig.
Itt egyre többet és többet kell tanulniuk, hiszen a nyakukon az érettségi ( ballagás), s meg kell tanulniuk hogyan is válhatnak versenyképessé, s hogyan legyenek vonzóak az egyetemek s főiskolák számára. Sok középiskolás tanuló hajnali ötkor indul el otthonról s csak tanulás után tér haza. Léteznek olyan iskolák melyen hajnali kettőig nyitva vannak, hogy ott tanulhassanak a diákok, gyakran még hétvégéken is. (!!)

Általánosan ismert mondás..." ha naponta csak 3 órát alszol akkor bekerülsz az SKY(Söul Nemzeti, Korea, Yonsei egyetemek nevének összevonása) egyetemre, ha négy órát alszol egy nap akkor egy másikra, ha pedig öt vagy annál több órát, akkor feledd el, hogy bármelyik egyetemre is felvételt nyersz." Emiatt a legtöbb diáknak nincs ideje arra, hogy kimozduljon, se nyaralásra, se születésnapokra, mielőtt felvételiztek volna.
Vannak olyan cégek, kik ezek után pihentető utazást kínálnak a diákoknak, de nagy részük ezt elutasítja s továbbra is tanul az egyetemre.
Persze, mint mindenhol máshol a lázadás itt is felüti a fejét. A diákok gyakorta okos-telefonnal mászkálnak, s órán is interneteznek, csevegnek a barátaikkal. A leggyakrabban használt oldalak a Kakao Talk, Kakao Story, Cyworld és a Naver Cafes - ezek a facebookhoz/twitterhez hasonló oldalak.

A felső-középiskolák gyakorta oszlanak meg specializáció szerint, hoyg nagyobb lehetőségeket biztosítsanak a továbbiakban. Vannak, melyek különböző felkészítő órákat biztosítanak a felvételi vizsgákra. Ezek igen népszerűek. Azok a diákok, kik nem akarnak tovább tanulni, általában valamilyen szakiskolába iratkoznak be. Ide a fiatalok 20 százaléka iratkozik be.
Koreában nem számít abnormálisnak, ha a gyerekek hajnali három után érnek haza az iskolából. Ezt ők intenzív önképzésnek hívják, s a szülők és az iskola is támogatja. A kormány megpróbálta megtörni ezt a súlyos problémát, annak érdekében, hogy a tanulók kiegyensúlyozottabb életet élhessenek, egyelőre nem sok sikerrel.

Általában 16 tantárgyat tanulnak a diákok, s ezeket nagyon szigorúan is veszik. Sőt a fiatalok ezek után különórákat vesznek, melyeket szintén nagyon komolya kell venniük, viszont úgy tűnik, hogy ezek a különórák igen sikeressé teszik a résztvevőket.

A felső középiskola nem kötelező, de a diákok több mint 97 százaléka nem csak elkezdi, de be is fejezi azt. Ez a legnagyobb arány a világon.
Jelenlegi helyzet az, hogy a koreai rendszer rendkívül sikeres, a hallgatókat a legteljesebb mértékben képesek felkészíteni.


" Egy iskolai napom. - Park HyeunJung


Hétfőtől szombatig...olyan fél hét, hét körül kelet fel. Gyorsan eszek valamit, felveszem az egyenruhám, majd elsétálok az iskolába. Több barátomnak busszal kell járnia, de én szerencsés vagyok.
A tantárgyaim között van matematika, tudományok, koreai nyelv és irodalom, etika. A kedvencem a matematika, de szeretem a társadalomtudományt is. Néhány órát önálló tanulással töltök reggelente, ezalatt az idő alatt általában elvégzem a délutáni órákra kiadott feladatokat is.

Ebédidőben a barátaimmal beszélgetek.

Iskola után:

Olyan három óra körül végzek az iskolával. Mikor elmegyek, kicsit éhes szoktam lenni, de szokott nálam pénz lenni, így veszek valamit enni. nem kapok többet enni, míg haza nem érek.

Iskola után, öt óráig a könyvtárban tanulok, megpróbálom megcsinálni a leckémet. Néhány része igen nehéz, de ez segít, hogy még jobb tanuló legyek. Különben is, ha nem fejezem be, a tanárok felhívják anyukámat. Az nem lenne valami vicces...

Iskola utáni órákat veszek, matematikát és angolt, egyet-egyet. Sok barátom több órára jár. Egy héten három napot töltök iskola utáni foglalkozásokon, minden nap 2-2 órát. Matekból a geometriát vesszük át, és ez igen szórakoztató. Az angol órák okésak, bár a külföldi tanárom elég vicces. Amúgy sem adnak igazán sok leckét, s azt hiszem egy kicsit lusták.


Délutáni tanítás után

Olyan 10 után érek haza, de tovább szoktam maradni régebben. Már nem lehet, mert az új törvény szerint ezek a sulik csak tízig maradhatnak nyitva. Mikor hazaérek a családommal vacsorázok. Apa is általában ilyenkor ér haza, de van, hogy tovább kell dolgoznia, s nem is látom, hisz előbb megy el, mint ahogy én felkelnék reggelente.

Vacsora után tanulok és megcsinálom a leckémet. Nemrég költöztünk egy nagyobb lakásba, így a nővéremnek van egy szobája amiben csak tanulni szokott. Ma az angol leckéjét fogja csinálni, másnap egyedül kell négy oldalt lefordítania az osztálya előtt.

Nekem lesz egy matek tesztem a hét végén, szóval hajnali egy vagy kettő előtt nem hagyom abba a tanulást. Nagyon fáradt vagyok, szeretnék aludni, de be kell fejeznem. A jövőm múlhat ezen. "


Őszintén? Szerintem ez túl sok, tényleg túl sok. Azt hiszem...nem normális, ha egy diák ennyit tanul. Lehet, hogy sokkal jobbak az eredményeik, lehet, hogy világszínvonalú a tanítási rendszerük, de képzeljük csak el, hogy mit élhetnek át ezek a diákok. Persze a hozzáállás/mentalitás az ő részükről is egészen más azért, mint itt! De...vegyünk például egy olyan tanulót, akinek rossz képességei vannak...csodás érzés lehet mindig a ranglétra legalján lenni, holott tőle is azt várják el a szülei, hogy a toplista élére kerüljön. Ezt úgy mondom, hogy mindig is jó tanuló voltam, s szeretek is tanulni.

Viszont az, hogy konkrétan semmi ideje ne legyen egy fiatalnak, szinte meg tudja fojtani az embert, ezt...soknak találom. Lehet, hogy őket így nevelték, lehet, hogy ez nekik pozitív dolog...de számomra sok. Én egyet értek azzal, hogy egy tanulónak a tanulás legyen az első, de az, hogy számára az elegyen a legfontosabb...az erős. Még nekem is...holott én tanuláspárti vagyok. Egy fiatalnak szüksége van pihenésre, szórakozásra.
Mondjuk én nem tudom elképzelni, hogy ez a valóságban is így működjön...ez túl sok lenne, nem hiszem, hogy ezt bárki bírná idegekkel. ( Nem is csoda a sok öngyilkosság...)

Hát nem tudom...lehet, hogy én egyszerűen nem vagyok elég nyitott efelé a dolog felé, de soha nem engedném a gyerekemnek, hogy ezt művelje magával. Ha nem a legjobb tanuló, akkor nem az...biztosan nem hajszolnám bele ilyen dolgokba.
Egyrészt a szülőket is megértem, mert a legjobbat akarják a gyereküknek, és ez bölcs dolog, főleg a mai világban, de erre nem biztos, hogy képes lennék.
Azt hiszem itt enyhe túlzások is vannak...mert képtelen vagyok arra, hogy ezt elképzeljem. nem hiszem el, hogy egy tinédzser egész álló nap, reggel öttől hajnali kettőig mást sem csinál, csak tanul. Ilyenre egy emberi agy nem képes...na meg a többi dolog. Haló! Ezek tinédzserek... Minden bizonnyal vannak itt kibúvók, kiskapuk, meg olyan dolgok, amiket nem hangsúlyoznak az emberek...