Az érvek lassan csendes kifogásokká halványulnak.
" Álmodtam rólad, ki ennyire ragaszkodsz hozzám"
A megszokott szavakat suttogom...
Ezekkel könnyű kitölteni a repedéseket, igaz?
Belefáradtam a folytonos megbocsátásba.
A hazugságaid örökké tartanak,
Ez az egy soha nem változik meg.
Miért kell folyton ismételnem magam?
Még egy szó elveszett...
Már megszokás, hogy megbántjuk egymást?
Ha én vagyok az oka ezeknek a könnyeknek...
Miért nekem kell darabokra hullanom?
Lehajtom a fejem szégyenemben, a padlót bámulom.
Belenézek a szemeidbe, melyek csak engem vádolnak,
Ahogy meghallottam a hangod, amint felteszed a kérdést...
Miközben én a térdemet szorongatom.
A megszokott szavakat suttogom...
Ezekkel könnyű kitölteni a repedéseket, igaz?
Belefáradtam a folytonos megbocsátásba.
A hazugságaid örökké tartanak,
Ez az egy soha nem változik meg.
Miért kell folyton ismételnem magam?
Még egy szó elveszett...
Már megszokás, hogy megbántjuk egymást?
Ha én vagyok az oka ezeknek a könnyeknek...
Miért nekem kell darabokra hullanom?
Egy nap azt mondtad...úgy érzed magad, mintha a halállal néztél volna szembe...
Apránként a változatlan mosolyod is elhalványul,
Apránként érzem csak, mintha megérintettem volna az egyre gyengülő szíved.
Remélem a szomorúság ennél már nem lehet mélyebb.
Észrevétlenül fogom be a füleimet...
Remélem nem fogok darabokra törni....
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Miért utálom a BTS-t? Ez nagyon érdekes kérdés, amit már vagy százszor felvetettek nekem. Eddig nem igazán óhajtottam válaszolni, de m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése