Ismertük egymást, még akkor is, ha egy szót sem szóltunk.
Összetartoztunk, még ha csak egymás szemébe néztünk is.
De ahogy a napok múlnak, mintha hátat fordítottunk volna egymásnak.
Most pedig...lassan bezártuk a szívünket.
Hogy jutottunk el idáig?
A boldog szép napok tönkrementek?
Szinte idegenekké váltunk...
Most, minden olyan idegennek, és távolinak tűnik...
Hová tűnt az ember, akit ismertem?
Hová tűnt az ember, akit ismertem?
Az együt töltött időnk, ennyire hamar eltűnt?
Mint az apró papírdarabok...
Pedig régen olyan értékesek voltunk.
Még mindig emlékszem az ölelésedre,
A hangod még mindig tisztán cseng a fülemben,
Nem tudom elhinni, hogy már nem vagy itt.
Ez az egész csak hazugságnak tűnik...
Hogy jutottunk el idáig? Lassan ellökjük egymást...
Egyikünk sem enged, sebeket okozunk egymásnak, mint a bolondok.
Hová tűnt az ember, akit ismertem?
Hová tűnt az ember, akit ismertem?
Az együt töltött időnk, ennyire hamar eltűnt?
Mint az apró papírdarabok...
Pedig régen olyan értékesek voltunk.
Innen már nem könnyű visszafordítani a dolgokat!
Kérlek állits le! Te is vess véget ennek... Kérlek térjünk vissza az elejére!Nem akarom folytatni ezt az egészet!
Hová tűnt az ember, akit ismertem?
Hová tűnt az ember, akit ismertem?
Az együt töltött időnk, ennyire hamar eltűnt?
Mint az apró papírdarabok...
Pedig régen olyan értékesek voltunk.
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Miért utálom a BTS-t? Ez nagyon érdekes kérdés, amit már vagy százszor felvetettek nekem. Eddig nem igazán óhajtottam válaszolni, de m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése