Köszönöm!

Ismét itt vagyok, még ha nem is teljes erőbedobással.
Először is...

... Nagyon-nagyon köszönök mindent, amit tőletek kapok! A biztatást, az őszinteséget, a kedvességet és legfőképp a kitartást. Köszönöm, hogy így - ismeretlenül is ilyen kedvesek vagytok hozzám! Ez roppant sokat jelent nekem. Tudom, nem én vagyok a legjobb blogger a világon, de ti mégis itt vagytok, nap mint nap, ahogy a látogatottságból látom, mely semmit sem esett, mióta nem voltam jelen. Ez nekem tényleg nagyon sokat jelent.

De nem ez az egyetlen dolog amit szeretnék megköszönni!

Végre levizsgáztam! Nem is tudjátok, hogy mekkora köszönettel tartozok nektek ezért! Nagyon sokat segítettetek, és biztattatok, mindenki a maga módján! Még akkor is, mikor el voltam keseredve egy kicsit. Ez nagy segítség volt! Nem is beszélve a szakdolgozatomról, amire (dobpergésXD) ötöst kaptam, méghozzá 95%-ot értem el vele védéssel együtt! Huhuhu szóval köszönet! Most láthattok belőle pár képet:D

Persze, hogy nem fordulnak el a képek:D Na sebaj, a lényeg látszik belőle! :D

Szóval köszönöm szépen a segítséget! Nehogy azt gondoljátok, hogy elfelejtettem, hogy kitöltöttétek a kérdőívet, meg persze a sok támogatást!:)

Aztán van ám mesélnivalóm is....
Hogyan juthattam el vizsgára? Érdekes kérdés...

Mert ez sem ment ám simán! ( Miért is ne...XD)

Szóval... a vizsgám kezdete előtti hétvégén írt egy emailt az " osztályfőnök", hogy nincs meg leigazolva a gyakorlati papírom. Én meg... sokkot kapva ültem, meredten a gépet bámulva. Miért nem igazolta le a kedves "főnököm"?

Hááát... ott hagytam abba a mesélést, hogy nem hagyom magam még egyszer kihasználni, igaz? Hát nem is hagytam... Ugyanis hívni akart megint dolgozni. Illetve... " A boltba gyere." Se kérlek, se semmi...
Én meg megmondtam, h ha már semmit se ér a munkám, akkor nem sokat tudok segíteni, stb. Megmondtam a véleményem. Ő megsértődött. És nem adta le a papírokat... amiket elvileg már rég le kellett volna adni. Legalábbis mi úgy tudtuk, hogy leadta őket. De ezek szerint nem...

Na aztán visszatérve a hétvégére, mikor sokkot kaptam... nem tudtam mit tegyek... ugyanis gyakorlati papír nélkül nem lehet menni vizsgázni. Totál kiborultam a dolgon. Azon, hogy ebbe mégis hogyan keveredtem bele. Végül is tipikus, hiszen nálunk semmi sem megy könnyen,de azért megdöbbentem. No meg azon is, hogy vizsga előtti hétvégén szólnak erről. NEKEM.
Na...elhatároztam, hogy OK akkor nem megyek vizsgázni, hisz honnan szerzek papírt hirtelen, főleg 2 nappal előtte, attól a szeméttől... Igazából meg nem tudom mondani mi ütött belém. Hm, nos végül is, a másik gyakorlati társ bement a boltba, ott nem tudom mi történt, csak annyit hallottam, hogy a főnök annyit mondott: "Semmissé akarom tenni a gyakorlatot." " Nem telt le a gyakorlat" " Itt sem voltatok." " A Viki amúgy is olyat mondott, hogy még nekem kell szégyellnem magam."

Aztán beszéltünk telefonon...

Nos végül bementem vizsgázni... Ott persze mindenki mondogatta, hogy nem tudnak semmit, és hogy nem volt idejük, és hogy meg fognak bukni... stb. Nagyon nem szeretem az ilyet. Persze inkább meg se szólalok, hogy nekem tételeim se voltak, kivéve, amit pár barát küldött át. Fogtam kerestem a neten, és nekiálltam tanulni. Végül hála Istennek négyest kaptam összességében... Ötöst kaptam volna, ha tudnék számolni >.< Mindig hülye voltam matekból... brrr. XD Itt pedig költségvetést kell számolni, meg eredménykimutatás, meg mérleg meg gazdasági mutatók, meg brr ilyenek... A hátamon is feláll a szőr az ilyenektől. :D

A szóbeli feleleteimre mind dicséretet kaptam, és összességében is dicsérettel vizsgáztam. " Te még a szart is el tudod adni becsomagolva."
Nagyon kedvesek voltak a vizsgáztatók, minden jóindulatukért hálás vagyok. Nem a dicséret okozott örömet, hanem az, hogy látták az igyekezetem. Mert ez nem szokása az embereknek. A többiek, az emberek 90%-a egyszerűen azt mondja stréber vagyok, és " nekem úgyis megy", soha nem látják, hogy szoktam igyekezni, és teszem azt éjjel-nappal tanulni. Nos szóval, a tanároknak és vizsgáztatóknak is köszönettel tartozok, hálás vagyok, amiért segítettek!:)

Szóval igen... ezzel telt az elmúlt időszakom....

Most pedig munkakeresés... uhm. Egy évig dolgoznom kell, mert kell a pénz itthonra. Azután pedig ( dobpergés) tanítónéni leszek! vagyis az szeretnék lenni! Nyár végére felsőfokú angol vizsga...!

De először is, munkát kell találnom! Holnap megyek kutatni, bemegyek pár helyre, és vagy egy aduászom is...azt későbbre halasztom, ugyanis egy ismerősöm dolgozik ott, nekem pedig nem dukál a protekció. magamtól szeretnék munkát találni, az én erőmből akarom! Ha megbukok, muszáj lesz kipróbálnom azt is, hisz jó lehetőség, és kell a pénz. De először is, ki szeretném próbálni magam! Szurkoljatok!!!:):):):)