JAPÁN~ Kísértethistóriák, Városi legendák 1.rész

Mint azt mindannyian tudjuk, a japán mondavilág teljesen - inkább sokban- eltér a miénktől, így mindenképp érdekes lehet számunkra annak ismerete, vagy akár csak egy kis ízelítő is.

Pont erre készülök jómagam is! Néhány misztikus történetet és pár városi legendát osztanék meg veletek. Ezek nagy része ihlette azokat a japán filmeket, melyeket itthon "ócskának" hívnak. De miért is? Mert a magyar - nyugati - társadalom nem érti, nem értheti meg azt a környezetet melyben a japán emberek felnőttek. Nem ismeri, nem féli azokat a mitikus szörnyeket és lényeket melyek elkísérték keleti barátainkat az anyaméhtől a sírig. 

Ahogy a mi kultúránkban is megjelennek mások számára ismeretlen és logikátlannak tűnő motívumok, így a japán - és egyéb - emberek számára örökké sikolyokat (vagy hangos kacagásokat) fog kiváltani egy fehér ruhás- hosszú hajú nő az éj közepén az ágyuk mellett állva. ( Még, ha ki is derül, hogy csak a félős kishúg nem mer kimenni a mosdóba, hisz ott várja Hanako-san!)

Akkor lássuk ~

Kuchisake Onna/ Felhasított szájú nő

Egy rémisztő városi legenda, mely egy felvágott szájú nőről szól. A száját két oldalt felvágták, így egy hatalmas tátongó űrt láthatunk, mikor mosolyra húzza, majd megállít az utcán és kérdez tőled valamit. Ha rosszul válaszolsz, szörnyű dolgokat fog tenni veled.

Állítólag Tokyo utcáin sétálgat, arcát eltakarva a jól ismert "műtős maszkkal", és ha az útjába kerülsz, megállít majd.

 Egyedül sétálsz haza az iskolából, és az utad egy elhagyatott, homályos szakaszhoz vezet. Hirtelen egy halk neszt hallasz magad mögött, valahol az utcai lámpások keltette táncoló árnyékok között. Ahogy jobban megnézed, egy csinos nőt látsz. Hosszú, fekete haja van, bézs színű kabátot visel. A maszk csak az arca felét takarja. Eléd lép, nem hagyva utat a meneküléshez, majd megkérdezi:

"Szép vagyok?"

Mielőtt válaszolhatnál, letépi a maszkját, és az arcodba bámul. A vágás az arcán fültől-fülig ér... Ha azt mondod, hogy igen, előveszi az ollóját, és neked is felvágja a szádat, hogy te is olyan "gyönyörű lehess", mint ő. Ha nemmel felelsz, egyszerűen levágja a fejed, nem menekülhetsz. Ha megpróbálsz elfutni, kísérteni fog, és a végén meghalsz.

Az egyetlen menekülési lehetőséged egy nem határozott válasz. Ha azt mondod : "Átlagosan nézel ki, normálisan nézel ki", össze fog zavarodni, és elég időt hagy, hogy elmenekülj.

Sok "legenda" szól arról, hogy mi is történt a felvágott szájú nővel.

Sokan azt mondják, hogy egy szépészeti műtét nyomait hordozza arcán, minek látványától megőrült.

Vannak akik úgy tartják, hogy iszonyatos autó balesetet szenvedett...És vannak, akik szerint a nő egy elmegyógyintézetből szökött meg, ahol felvágta a saját ajkait.

A legenda szerint, évekkel ezelőtt élt egy csodaszép nő Japánban. A férje egy szörnyen féltékeny és brutális ember volt, aki azt hitte, hogy a felesége megcsalja. Egyik éjjel felhasította a nő száját, majd megkérdezte tőle : " Ki fog majd szépnek hívni így?"

A nő így vált nyughatatlan lélekké, és kezdte el kísérteni Tokyo utcáit, keresve valaki után, aki helyesen felel a kérdésére.

Az első feljegyzett "kísértésen átesett" ember esete 1979-ben történt. Ekkor kaptak szárnyra a pletykák, miszerint a Kuchisake onna előszeretettel kapja el a gyermekeket. A történet futótűzként terjedt a gyerekek között, és rengeteg városban jelent meg. Még a tanárok és a rendőrök is arra kérték a gyerekeket, hogy csoportosan menjenek haza az iskolából.

20004-ben Koreában is megjelent ennek a történetnek egy kicsit másik változata, ahol egy vörös maszkos nő ijesztgette a gyerekeket.

2007-ben előkerültek felvételek, ahol egy, a történetben szereplő nőre megszólalásig hasonlító hölgy "ijesztgette" a gyerekeket. Ám nem sokkal később, mikor elütötte egy autó, életét vesztette. Mikor leemelték a maszkját...az arca pontosan úgy volt felvágva, mint a történetben.

Persze...Amerikában is megjelent a történet, kisebb csavarral. Itt is a gyerekek a célpontok, de őket a saját fürdőszobájukban várja a hölgy, és megkérdezi őket : " Szeretnétek meghalni, vagy szélesen mosolyogni?" Ha az igent választjátok, egy hatalmas késsel felvágja a szátokat, fültől-fülig.

Hanako-san/chan

Hanako egy -ismételten- városi legenda, mely egy fiatal lányról szól, aki az iskolák mosdójában kísért. Kinyitja, becsukja az ajtókat, megijeszt mindenkit, aki benyit a mosdóba, kopogtat a falakon, majd nevén szólítja a kiszemeltet.

A legenda több mint 20 éve kelt szárnya Japánban, és még mindig él!

Majdnem minden egyes gyereknek van egy " Hanako története", bár ki tudja, hogy ez csak a képzelet műve-e.

Ennek a legendának is sokféle változata létezik, de annyi biztos pont mindegyik történetben, hogy ha valaki egyedül megy ki a mosdóba, az biztosan meg fog rémülni!

Hanako meséje nagyon sokban hasonlít Kashima Raiko történetére. Ő egy szellem, ki elvesztette a lábait...és szintén az iskolák mosdóiban ütött tanyát. A betévedőktől kérdezgeti: " Hol vannak a lábaim?" Egy verzióban azt kell felelni : Kashima Reiko!

Ka=Kamen ( maszk), Shi-=Shinin( halott) Ma=Ma( démon)

Több változata : Aoi Manto, Aka Manto. Egy férfi szellem, aki a mosdó utolsó fülkéjében várakozik. Ha benyitsz, megkérdezi: " Melyiket szereted jobban? A vöröset, vagy a kéket?" Ha a vöröset választod, megöl és a véred úgy borít majd be, mintha vörös köpenyt viselnél. Ha a kéket választod, felakaszt...és persze nem sokkal később elkékülsz.

Ismeretes  Aka Manto, Aoi Manto, Aoi Hanten, Aka Kami, Aoi Kami néven.

Az arctalan/ Nopperabou

Egy régi mitológiai szereplő. Mások számára egy átlagos embernek tűnhet, de ez csak egy illúzió. A Nopperabou nem rendelkezik szemekkel, orral, szájjal. Mindössze bőr fedi az arcát. Azok, akik találkoztak vele, sokszor észre sem vették, ki állt az útjukba, azt hitték, csak a képzeletük játszott velük.

A nopperabou várni fog a megfelelő pillantra, mikor a frászt hozhatja a kiválasztott illetőre, akivel éppen beszédbe elegyedett. Szinte mindenki megpróbál elfutni előle, pedig tudják, hogy bárhol felbukkanhat. A lény célja megsebezni az áldozatot...

Egy híresebb nopperabou legenda : Mujina ( Lafadio Hearn).

A történet rövid és tömören leírja mi is ez a lény, de a egy kis változás is történt a lény arcán. A sztori szerint van egy "szájkezdemény" a jelenség arcán. Ez egy kisebb fajta hiba az értelmezésben. Akik ezt a történetet elolvassák, gyakran egy néven emlegetik Mujina-t és az "arctalant". Bár a két történet alapjaiban hasonlít, mégsem ugyanaz!

Himuro kastély

A Himuro kastély legendája egy régebbi rémisztő történet egy helyről, ahol egy család halálát követően generálódott átok kelt életre. Azt mondják a Fatal Frame játék ezen történeten alapszik, mely "igaz". Rengeteg ember kutatott térképek után, hogy felleljék a kastélyt.

A legenda szerint a Himuro kastély egy tradicionális japán ház, valahol Tokyo külvárosában. Az épületben történtek Japán egyik legszörnyűbb gyilkosságaként vannak számon tartva.

A Himuro család a Shinto vallás követje volt, és gyakorolta is azt. Egy a régi és elfeledett rituálék közül a "fojtogató-rituálé" volt, melynek lényege, hogy fel kell áldozni egy fiatal lányt. Miért? Mert ez az áldozat megvédi a "klánt" a rossz karmától, gonosz szellemektől.

A fojtogató szertartást minden ötvenedik évben meg kellett ismételni, nehogy a rontások lerombolják a családot. Ki kellett választaniuk egy leány csecsemőt a családon kívülről, fel kellett nevelniük- persze titokban. "A kötél szent leánya" volt a lány megnevezése. A gyermeket elzárták a világtól...más esetben nem működött a szertartás.

Mikor elérkezett az idő az áldozat "bemutatására", kötelet tekertek a lány nyaka, lábai és kezei köré. A kötelek különböző irányokba húzták a testet, míg a test darabokra nem hullott. Így "távol tartották fél évszázadra a gonoszat..."

A szertartást több generáción át ismételték, míg egy jelölt bele nem szeretett a család egyik fiú tagjába, kit véletlenül pillantott meg az egyik ablakon keresztül. Mikor az ő feláldozása következett volna, a vére nem használt, hisz a lány nem volt többé ártatlan.

Mikor erre rájött a család feje, tudta, hogy nagy veszély leselkedik a családra, így egy éjjel felkelt, és mindenkit, minden egyes családtagot lemészárolt a kastélyban, majd önmagával is végzett.

A helyiek, a szomszéd falvak lakói hallgattak a történtekről, jó sokáig. Ám egy idő után különösebbnél különösebb jelenségekről számoltak be.

Voltak akik be is léptek a kastélyba, és arról számoltak be, hogy a lépcsőket-falakat testrészek, vér borítja. Szellemi jelenlétet érzékeltek éjjel és fényes nappal is. Állítólag ezek a meggyilkolt család tagjai. Úgy tartják, hogy újra és újra ismétlik a rituálét, amíg csak áll az épület. Kik az áldozatok? Akik belépnek a házba, és megfelelnek a kritériumoknak. Őket holtan találják, és nyakukon, csuklóikon, bokáikon kötélnyomok díszelegnek.

Állítólag van egy híres ablaka ez épületnek, melyet, ha lefényképezel, az előhívott fotón megjelenik egy kimonóba öltözött lány.

Ez  történet félelmet kelt a Tokyoban élők között, azt hiszik, ha valaki a terület közelébe megy, az elátkozott lesz. 7 ember halt meg a házban, megmagyarázhatatlan körülmények között... Hogy mi az igazság? Senki sem tudja. De annyi biztos, hogy SOHA a közelébe nem mennék annak a helynek.

Yuki Onna / A hó asszonya/ Hóboszorkány

Egy klasszikus japán mitológiai alak. Egy történet egy fiatal férfiról, aki egy gyönyörű nő szépségének rabságába esve tűnik el a hóesésben.

Egy kis faluban élt két vadász, Mosaki és Minokichi. Mosaki egy öreg ember volt és Minokichi egy 18 éves fiatal fiú. Minden egyes nap együtt indultak az erdőbe nyulakra és egyéb állatokra vadászni.

Egy hideg téli napon éppen hazafelé tartottak, mikor a hóvihar utolérte őket. Nem találták a hazavezető utat, így nagyon megijedtek, hogy halálra fognak fagyni. Szerencsére egy barlangban menedékre leltek, és ott szerették volna átvészelni a fagyos éjszakát.

Tüzet szerettek volna gyújtani, de nem találtak rá módot fa, és egyéb eszközök hiányában. Reszketve húzódtak egymáshoz közel, hogy egy kis melegre leljenek, és remélték, a vihar hamar csillapodik.

Az apa hamarosan álomba szenderedett, míg fia a szél süvöltését hallgatta. Úgy érezte, mintha valaki belépett volna a barlangba...szörnyen megijedt, hisz érezte, hogy baj lesz. Alvást színlelt, de érezte, hogy arcát jéghideg kezek simítják. Mikor kinyitotta a kezét, a barlang  szájánál megpillantott egy furcsa alakot...egy gyönyörű nőét.

A lány szépséges volt, ám szemei démoni, sárgás színben pompáztak. A fiú beleborzongott a látványba, szeretett volna felkiáltani, de a hideg megnémította. A nő bámulta tovább, majd suttogni kezdett:

"Én vagyok a Hóboszorkány. Meg akartalak ölni, de túl szép vagy, így életben hagylak. De ha ezt elmondod valakinek, akár az édesanyádnak...meg foglak ölni. Soha ne feledd amit mondtam!"

Ezekkel a szavakkal hagyta el a barlangot. A fiú felpattant, és kirohant a barlang elé. De a nőnek nyomát sem látta, és a vihar is elcsendesült. Azt hitte, hogy csak álmodta az egészet.

Az apját szólogatta bódultan, de az nem válaszolt. A sötétben nem nagyon látott, így csak kitapogatni tudta, hol az édesapja. Mikor elérte, érezte, hogy a teste csonttá fagyott. Meghalt.

A fiú a kezei között cipelte haza a testet, megbizonyosodva arról, hogy nem csupán a képzelete játszott vele. A boszorkány ott volt, és megölte a szeretett édesapját. Ám, senkinek sem említette a látottakat, emlékezve a nő intelmére.

Mikor véget ért a gyász, és jobban érezte magát, visszatért az erdőbe hogy élelmet keressen.

Egy téli napon, hazafelé menet, találkozott egy csodaszép lánnyal, aki ugyanabba a faluba tartott, hogy a rokonaihoz költözzön, hisz elvesztette a szüleit. A neve Oyuki volt, és ahogy beszédbe elegyedtek, a fiúnak nagyon megtetszett a szépséges lány.

Nemsokára szerelembe estek.

Minokichi meghívta vacsorára magához, amit a Oyuki kis unszolás után el is fogadott. A fiú édesanyja udvariasnak, kedvesnek találta, így eljegyezhették egymást. Nem sokkal később pedig össze is költöztek.

Miután a fiú édesanyja elhunyt, a párnak 10 gyermeke született. Lányok, fiúk...mind hófehér bőrrel.

A szóbeszéd csodálatosan szép asszonynak tartotta Oyuki-t, és mindenki elismerte, hogy különbözik a többiektől. Bár 10 gyermeket szült, ugyanúgy nézett ki, mint akkor, mikor először lépett a faluba.

Egy este, mikor a gyerekek már elaludtak, Minokichi a papír lámpások fényénél figyelte feleségét.

"Ahogy az arcodra nézek, eszembe jut az a furcsa dolog ami 18 éves koromban történt velem. Láttam valakit, aki ugyanolyan gyönyörű és fehér volt mint te. Nagyon hasonlított hozzád."

"Mesélj róla! Hol láttad őt?"

Ekkor a férfi, bár emlékezett az intelemre, mesélni kezdett.

"Ébren voltam, vagy aludtam...Ő volt az egyetlen olyan szépség, aki hozzád fogható volt. Persze rettegtem tőle - de még mennyire! -, de olyan hófehér volt! Nem tudom, álmodtam-e, vagy a Hóboszorkányt láttam-e."

Ekkor a felesége a férfira kiabált.

"Én voltam! Én voltam! Megmondtam, hogy ne beszélj róla senkinek! Figyelmeztettelek, hogy meg foglak ölni, ha egy szót is ejtesz erről! A gyerekek alszanak... meg kéne öljelek most azonnal... De nem teszem... viseld jól gondjukat, mert ha egyikük is panaszkodik rád, meg foglak büntetni...kegyetlenül!"

Ekkor a nő sikoltani kezdett, ám a hangja halovánnyá fakult, mintha csak a szél süvöltése volna. Az alakja csendes füstté vált, majd eltűnt.

Nem látták soha többé.