Szótlanul nyújtottad felém a kezed,
Így megszorítottam a sajátommal.
Látni téged, magányosan, várakozva...
Felfoghatatlan érzés.
Mielőtt megismerhettem volna ezeket az érzéseket...már tova is szálltak a széllel.
A boldogságunk egyre közelebb sodor miket egymáshoz.
Igazából erősebbnek tettetem magam, mint vagyok...
De a szívem lassan elolvad!
A kezeid melegsége mintha csak egy szerelmes vers lenne, csak számomra.
Szeretném ezt gondolni, és megszorítani a kezed, hogy soha ne kelljen elengedem.
Tudom, hogy szeretsz, mégis elfog néha az aggodalom...
Kérlek, légy gyengéd, és így tarts karjaidban.
Ez lassan egy megszokássá vált:
Mosolyogni, és énekelni, mint a madarak, teljes szívből!
Kíváncsi vagyok, mit hozhat még a jövő...
A vörösbe hajló égbolt fényét figyelem...
Úgy tűnik, holnap ragyogó napunk lesz.
Mióta találkoztam veled, azt kívánom, bár minden nap ilyen lenne.
Egymás mellett élni...
Bár az álmaink nem tartanak örökké...mégis azt kívánom, ne kelljen felébrednem ebből az álomból.
A kezeid melegsége mintha csak egy szerelmes vers lenne, csak számomra.
Szeretném ezt gondolni, és megszorítani a kezed, hogy soha ne kelljen elengedem.
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Miért utálom a BTS-t? Ez nagyon érdekes kérdés, amit már vagy százszor felvetettek nekem. Eddig nem igazán óhajtottam válaszolni, de m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése