Mostanában...

Mostanában nagyon foglalkoztat egy kérdés. " Mit jelent Ázsia rajongónak lenni?"

Érdekes kérdés - már nekem. Sokszor gondolok arra, hogy egyáltalán miért a keleti zene és/vagy kultúra keltette fel az érdeklődésünket. Miért? Mikor nem is nagyon volt lehetőségünk találkozni ezzel a jelenséggel. A véletlen lenne? Vagy az internetnek köszönhetjük, azt, hogy most valami - a többiektől - elütő dolog ragadja meg a fantáziánkat? Ki tudja. Valahogy megtörtént! Lehetséges, hogy mindenki máshogy találkozott ezzel? Lehet, hogy minden egyes ember teljesen máshogy éli meg ezt a dolgot, nem? Mindenkinek mást, és mást jelent. Talán így van...


Igazából, másból nem tudok kiindulni, csak saját magamból. Hogy is kezdődött? Szégyen, de nem tudom. Fogalmam sincs, mikor, mivel, hogyan vette kezdetét ez a dolog. Kicsit aranyos gondolat, de ez olyan számomra, mintha " misztikus köd" lepné be a történetem elejét...mintha mindig is velem lettek volna a kedvenceim, mintha mindig is bennem élt volna ez az érzés. Igazán hálás vagyok, hogy megismerhettem ezt a világot.

Azt hiszem, semmi különleges nincs ebben! Őszintén hiszem, hogy egyszerű véletlen, hogy nem éppen Britney vagy Selena Gomez oldalát vezetem. Valahogy... kicsit mégis hiszek abban, hogy ez nem véletlen, vagy legalábbis szeretnék hinni benne, még, ha ez roppant gyerekesen is hangzik. Nem tagadom, én 5 évig voltam 15 éves, és pár napja átléptem a 16-ik életévemet. ( Vicc...21 vagyok, de... mivel rettegek az idő múlásától, folyton letagadom a korom, szerencsére meg is tehetem.)

Én miért szeretem keletet? Mert van, ami megfogjon. Vannak nyugaton is tehetséges zenészek, és jó párat szeretek is közülük, de mégis...annyira megszerettem már Ázsiát, hogy ha azt mondom zene, a kedvenceim jutnak eszembe. É világ életemben szerencsés voltam, mert olyan családba születtem, ahol engem elfogadnak, úgy ahogy vagyok. Anyukám imádja a zenét amit én, kedveli pl. a T-ara lányokat, BoA-t stb. Együtt szoktunk nézni filmeket, és az új klipeket is megmutatom neki! Iszonyatosan szerencsés vagyok! ( Igaz a Gazette féle stílust inkább kihagytam az életéből ^^) Mondjuk anya elég idős, kései gyermek voltam, nagyon kései. Köztem és a testvéreim között 17 év van. Tehát, ha nagy vonalakban vesszük, ők is lehetnének a szüleim ^_^

Nah szóval. Mivel a tesóm hamar szült, így a gyerekeivel nőttem fel, mert sokáig nálunk laktak, vagy éppen én náluk. ( Bonyolult...) Így azok a gyerekek lettek az én testvéreim, őket szeretem a világon a legjobban. És az egyik nagy örömöm, hogy mindegyiküket rajongóvá tettem. Sőt, a nővérem is szereti ezt a zenét, és a bátyám is ( Ő csak BoA-t ^-^, inkább a komolyabb zenékért van oda...sokszor akart rávenni, hogy pl. Mozart rajongó legyek, így elég kemény nevelést kaptam ezen a téren.) Tehát, nálam a család kipipálva.

Ezek után jön a közelebbi ismerősök. A három ember, akiket szeretek, szintén nagy rajongók! Ez ismét kipipálva...erről többet nem is kell mondanom.
Az emberek akik körbevettek életem során, mind elfogadták az érdeklődési köröm, sőt, sok igazi érdeklődéssel fordultak felém, minden gúnyt nélkülözve.

Ezért mondom, hogy ilyen szempontból igazán áldott vagyok. Soha nem kellett eltitkolnom ki vagyok, mit szeretek...Nem mintha megtettem volna...soha nem voltam ilyen típus! Bár nem tudhatom...lehet, hogy ha sokat bántottak volna érte, hallgattam volna... ( Nem hiszem...sajnos nem tudom beleélni magam a helyzetbe...legalábbis ami az ázsiai zenét illeti.)

Egyébként nagy orosz fan vagyok, imádom a nyelvet, tanulni is nekiálltam, és sok kedvencem van az ottani előadók közül is ^^ Igazi tehetségek is vannak, remélem hamarosan Európa legalább feléjük nyitni fog!

Akkor lássuk...vannak, akik nem ilyen szerencsések. Akiket megszólnak, lenéznek... De bátran vállalják, amit gondolnak, és kiállnak a többiek elé. Minden megbecsülésem az övék! Aki kiáll amellett, amit gondol, azt mindenképpen tisztem.

És vannak, akik eltitkolják, és szégyellik. Hogy lehet szégyellni valamit, ami fontos az embernek? Legyetek büszkék, és álljatok ki magatokért! Ne is figyeljetek a rosszmájú megjegyzésekre, úgyis csak a tudatlanság beszél az ilyen emberekből!

Szóval lássuk. Nekem mit jelent az, hogy Ázsiáért rajongok? Igazából... az életemet. Mármint...tudom, ez erős, nagyon erős túlzás, de ha belegondolok...így igaz. Mert mindig ezzel foglalkoztam...mindig. Szeretek én más zenét is, de ez az ami igazán érdekel. Szeretek más nyelveket, de egyik sem bűvöl el ennyire...szeretek más kultúrákat, egy egyik sem varázsolt el, mint ezek. Szeretnék életem végéig ezzel foglalkozni, szeretnék megtanulni legalább három ázsiai nyelvet normálisan, szeretnék kijutni legalább egy kicsit!

De ezzel mind így vagyunk, igaz? Furcsa, de egy új álmot adott nekünk ez az életforma. Egy álmot, melyről tudjuk, hogy nem fog megvalósulni. Kicsit keserű, mégis édes... már csak a gondolat is, hogy Tokyo utcáin lépkedek megdobogtatja a szívem! Tudom, hogy még, ha ki is jutok, akkor is csak egy hétre....így talán jobb, ha nem is megyek, csak a szívem fájna.

Tudom, elég őrültnek tűnök, de higgyétek el, nem vagyok megszállott. Semmi ilyesmi. Egyszerűen van egy álmom, egy álmom ami nem fog megvalósulni. De! Semmi baj, azért hívják őket álomnak, és nem célnak!
A cél a szemünk előtt lebeg, egy olyan dolog, ami vár az út végén. Az álmok pedig egyszerű ábrándok, melyek megédesítik életünket. Ha így gondolok bele, már nem fáj annyira.
Hogy lehet egy álomból cél? Akarattal! De nekem olyanom nincs, tehát, felesleges és szánalmas volna keseregnem! Persze sok az akadály, de ha kockáztatnék, akkor talán még sikerülhetne is...idővel majd elválik! Egyelőre ez csak álom, és egy ideig az is marad, én pedig megőrzöm majd ezt magamban, mert feledni nem tudom.

Nektek mit jelent?