Hát mikor lesz már vége?

Mi tesz bennünket Ázsia rajongóvá? Az, hogy különbözünk másoktól? Ettől lennénk különlegesek?




   Aki ezt érzi, nem tudom mennyire rajong teszem azt Koreai iránt. Azt hiszem ezek az emberek egyszerűen szerelemesek a tudatba, hogy ők most " különlegesek..." , mert a valós életben megbélyegezték őket a "lúzer" szóval. Nem kell egyet érteni, de én így gondolom.

   Nézzük csak...való igaz, hogy mást szeretünk, mint a legtöbb ember, de ez éppúgy igaz azokra, akik mint tudom én, a török zenéért vannak oda! Nem hiszem, hogy ez a hozzáállás jót tenne a "kedvenceinknek".
Azt állítjuk magunkról,hogy mennyire szeretjük az idoljainkat, mégis eléggé zárt közösség vagyunk, legalábbis én így érzem. Mi kor egy 'nem rajongó' barátunknak mutatjuk a zenénket, büszkék vagyunk. Majd mikor már ő is megfertőződik, elkezd az egész idegesítő lenni, nem? Sokan vannak így.
   Pedig ennek nem biztos, h így kéne lennie! Mégis...mire vagyunk féltékenyek? Hogy elveszítjük az " egyéniségünket" vagy a " különlegességünket?" Ugyan már, ez nevetséges. Az előadóknak igenis az jó, ha egyre többen szeretik meg a zenéjüket, ha tetszik ez nekünk, ha nem. Lehet félni attól, hogy mi lesz, ha sokan imádják majd őket, mi lesz, ha tömegzene lesz a számaikból...de úgyis tudjuk, mind tudjuk miért is aggaszt ez sokakat. ( Tisztelet a KIVÉTELNEK) Azért mert szeretnek az emberek elbújni a kis világukban, ahol egyedül lehetnek, és kesereghetnek magukban. Ez persze nem csak az ázsiai zene szerelmeseiről szól...de ugye most ez a téma...

Ha tényleg szeretjük őket, engednünk kellene, hogy egyre több ember kedvelje meg őket. Nem a hírekből ahol rendre kifigurázzák, megalázzák őket! Ezért tartom sokkal jobb módszernek, ha a barátaiddal kezded a dolgot, a családoddal, ismerőseiddel. Persze - nyílt titok - Magyarországon több a rasszista és a hatökör ember, mint azt gondolnánk...így nehéz a dolog. Soha nem fogom megérteni, hogy miért is ágálnak a keleti nyelvek ellen... " Nem értesz semmit." Nem mintha ők értenék az angol dalokat - de hát, sebaj.

   A lényeg az, hogy szerintem engednünk kéne! Miért idegesítő az, ha egyre többen ismerik meg a kedvenceinket? Tényleg ekkora veszélyt jelentene az, hogy esetleg világhírűek lesznek? Szerintem nem. A fake rajongók úgyis lekopnak, a gúnyolódók úgyis elhallgatnak. Egy kultúrát nem lehet eltörölni....a Kpop ( és egyéb más országok zenéje) fenn fog maradni, még akkor is, ha megbukik a világ színpadán! De könyörgöm! Mi magunk, a rajongók tartjuk vissza sokszor a lehetőségeket... Néha úgy érzem, hogy ez egy hamis duma még tőlünk is. " Jajj mindent megtennék érte..." Persze h nem tennél meg...

A másik dolog...

   Miért kellenek ezek az értelmetlen fanháborúk? És a műfajok és országok közötti összecsapások? Miért van erre szükség?
Talán az majd első-számúvá fogja tenni a Jrock/Visual Kei-t(CSAK PÉLDA), ha leszóljuk a többit? Ha folyton megnyomjuk a dislike gombot youtube-on? Nevetségesek az ilyen emberek...nem is tudom mit gondolnak.
   Vannak dalok amiket nem szeretek. Vannak előadók, akiktől a falra mászok. De nem kattintgatok a dalaikra, nem hallgatom őket, nem nyomok dislike-ot, nem kommentelek durva dolgokat. Akkor mások miért? TI miért? Tudom, vannak közöttünk olyanok, akik Kpop pártiak, és vannak akik Jrock. Hát nem fértek meg? Nem lehet szeretni mind a két műfajt?
Az egyik oldal azt mondja : "Ezek kimázolt b**ik! Úgy néznek ki mint a nők! Attól, hogy össze vissza hörögnek, nem lesz jobb a zene! Bezzeg a mi kis angyalkáink, olyan ártatlanok!"
A másik oldal pedig ezt :" Ezek csak kirakati babák. Jajj a Jrock szövegek olyan mély jelentésűek, akkora tehetségek! Hogy mennyire bele tudják élni magukat a zenébe amit játszanak!"

Kérlek titeket, soha többé ne kelljen találkoznom egy ilyen kommenttel sem, mert szívburok-repedést kapok. De abban a percben.

   Nem tudom ezt elfogadni. Még ha nem is szeretünk néhány műfajt, néhány előadót, nem kötelező azokat gyűlölni, és teljesen kizárni a látóterünkből! És még mi mondjuk magunkra, hogy milyen nyitottak vagyunk...
Ugyan, kérem...
   Mi beszélünk az elfogadásról, a szűklátókörűségről... miközben köztünk is vannak olyanok akik visszaadhatnák a lovak szemellenzőit.
   Azért vannak "stílus irányzatok", hogy ne legyen EGYFORMA minden. Hát de ennek mégis mi értelme, ha csak egy adott dolgot ismerünk el, a többit pedig konkrétan sz*rnak tekintjük? Ennek így valahogy nincs értelme, de aztán lehet, hogy csak én látom rosszul a dolgokat, végül is, megeshet.

   Ha már tényleg, végképp nem tudtok két különböző műfajt meghallgatni, akkor legalább tartsátok már tiszteletben azt amit a másik szeret! Nem attól lesztek nagy rajongók, ha az égig emelitek a kedvenceiteket, eltaposva mindenki mást, hanem ha tiszteletet mutattok... Szálljatok le a földre, egyik előadó sem lesz a férjetek, se a feleségetek. Legyen már vége ennek a megszállottságnak! Hány évesek vagyunk? 5? Mikor még hisszük, hogy a szőke herceg fog elvenni feleségül?
" Ő az én kedvencem!" "Ő az enyém, el a kezekkel!"
Álmodozni szép dolog, és szükséges is...de ezt nem kell összetéveszteni a fanatizmussal...

   Tessék élni a saját életünket is...abba is belefér a rajongás, a szeretet amit a sztárjaink iránt érzünk! Erre megesküszöm nektek.

   Tehát kérek mindenkit, legalább itt ne hagyjatok szemét megjegyzéseket, főleg akkor nem ha valamelyik tábor rajongói vagytok. Ne átkozzátok a másik által szeretett bandákat, a véleményeteket továbbra is szívesen várom, a negatív hangvételűeket egyaránt. De ezt kulturáltan is meg lehet oldani, én ebben hiszek. Aki meg mást gondol az ne olvassa a blogom, mert nem fogadom el az ilyesmit. Nem kötelező nézegetni a fordításokat, nem kell olvasni a bejegyzéseket, csak, hogy másokat, vagy engem ( úgyis én olvasom először a megjegyzéseket) sértegethessenek az ilyen szűklátókörű emberek.

Köszönöm. :)