Mindig is szerettük azt, aki mellettünk állt.
De szem elől vesztettük, mert túlságosan is közel volt.
Az ablakban visszatüröződő arcom,
Annyira szánalmas, hogy már idegesít.
De nem fordíthatom vissza az időt.
Hiányzol...
Szerettelek, bármennyire volt szomorú
Reménykedve szerettem beléd.
Azon a nyáron, mire már nem is emlékszem
De már egy másik dalt énekelek, és imádkozom, hogy eljusson hozzád.
végül akkor vettük észre, mikor már késő volt.
Ezért bújkált könny a mosolygó szemeinkben.
Újra találkozni fogunk,
Ennek az útnak a végén.
Bolod álmaim elérik, hogy még jobban hiányozz.
Még tegnap is szerettelek,
Még ma is szeretlek.
És tudom, holnap is szeretni foglak,
És ezt a dalt éneklem majd neked.
Kinek az oldalán állsz most?
Hogy nézel erre a személyre?
Még mindig nem tudom mihez kezdjek nélküled.
Szerettelek, bármennyire volt szomorú
Reménykedve szerettem beléd.
Azon a nyáron, mire már nem is emlékszem
De már egy másik dalt énekelek, és imádkozom, hogy eljusson hozzád.
Még tegnap is szerettelek,
Még ma is szeretlek.
És tudom, holnap is szeretni foglak,
És ezt a dalt éneklem majd neked.
Bocsáss meg, de még mindig szeretlek.
Lehet h nem jelent nekd semmit, de szeretlek.
Még ha az a nyár messze is van...
Énekelni fogom ezt a dalt, mely talán elér hozzád.
Hogy elérjen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése