Annyi minden történt...
Annyi reggelt éltem már meg.
Annyi szerelemmel találkoztam...
Annyi formát öltöttek már...
Annyi bűnt követtem már el,
Annyi embert bántottam már meg...
Annyi hibát követtem már el,
Annyi dolgot tanultam már...
Ezek után, még mindig itt vagyok.
Ahogy visszanézek az útra...
Emlékszem mennyiszer bólintottam,
Mennyiszer intettem búcsút.
Ahogy előre nézek, a jövőre tekintve...
Csak egy holnapot látok, egyet, melyben te is ott vagy.
Még mindig gyűlöltök?
Még mindig nem bocsátottatok meg?
Még mindig félreértetek?
Bíztok majd még egyszer bennem?
Csak annyit akarok, hogy te érts meg.
Láttam azt a lányt ma...
A saját útját járja, és tovább lépett.
Minden erőmmel küldtem felé a kedvességet,
Míg el nem tűnt a szemem elől.
Annyi mosolyt láttam,
Annyi könnyet láttam,
Annyi útkereszteződésben jártam már.
Nem tudok őszintén boldog lenni,
Ki tudna boldoggá tenni?
Aki mellém áll, és ugyanazt akarja.
Egy nyilvános szerelem, ami megtölti a te szíved is.
A korlátozott idő, amin osztozunk...
Ne szeretnék megbánni egy percet sem.
Egy a rövid időszak, amit életnek hívunk...
Hányszor mosolygunk a teljes szívünkből?
A végén, a te mosolyod szeretném látni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése