Mikor az álmomból ébredtek, könny ült a szemeimben.
Emlékszem a szavaimra : "Ne menj!"
Az egyre növekvő érzéseim, soha nem változnak majd...
A tiszteletem, az imádatom megrendíthetetlen.
A ma esti naplemente tüze olyan lágy, mint te magad.
Felkiáltottam, ez nem lehet álom...
" Ne menj..."
Az emlékek nem tűnnek el,
De már nem is lesz belőlük több.
Csak néhány szó hagyja el ajkaimat...
" Könyörgöm, ne menj."
Lehet, hogy nem bírom tovább,
Csak megjátszom, hogy erős vagyok.
A szerelmem nem múlik,
Egyszerűen magamba folytom.
A ma esti holdfény utat mutat,
Ahogy te is tetted.
A hátad már messze jár, már nem is látom.
" Kérlek, maradj velem."
A ma esti naplemente tüze olyan lágy, mint te magad.
Felkiáltottam, ez nem lehet álom...
" Ne menj..."
A ma esti holdfény utat mutat,
Ahogy te is tetted.
A hátad már messze jár, már nem is látom.
" Kérlek, maradj velem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése