Azonnal elfeledtem az álmot, mit tegnap éjjel láttam.
Hová mész ma?
Megkerülve a Napot, kivel fogsz találkozni?
A vágyaid az ablakból tükröződnek vissza.
Hidd el, itt jön a nap, mire annyira vársz.
Nézd! Mosolyogtál!
Ilyen könnyű mosolyogni!
Hol kéne várnunk?
Itt van minden a szemed előtt, de valahogy félsz tőle!
Talán már egy csokrot is köthetnél a vágyaidból,
És a magadhoz szoríthatnád.
Oh...
Búcsúzz el a tegnaptól!
Tedd meg újra, és újra!
A kaland mindig ott lapul mélyen a zsebedben!
Búcsúzz el a tegnaptól!
A felhők is tovarohannak az égen,
Tudod, ha én sérülnék meg, nem bánnám.
A ma olyan apró!
Hirtelen eszembe jutott a hely, ahol aznap jártunk.
Mit kéne énekelnünk?
Hiába várakoztunk, de a szellő átsepert a hatalmas réten,
Majd felrepítette a vágyainkat a csillagos égre,
Hol most is szerte szét ragyognak.
Búcsúzz el a tegnaptól!
Tedd meg újra és újra!
Ha elveszed a tenyered a szemed elől, minden láthatóvá válik.
Búcsúzz el a tegnaptól!
A hatalmas, távoli, túlságosan is távoli ég,
Mindegy milyen színt ölt,
Soha nem áll meg.
Mindaz amit régen láttam, mára láthatatlan.
Eltűnni készül.
De most valami új szólít,
Biztos vagyok benne, hogy az érzés, mi akkor rabul ejtett,
ismét el fog jönni.
Búcsúzz el a tegnaptól!
Tedd meg újra és újra!
A kaland mindig is a zsebedben lapult!
Búcsúzz el a tegnaptól!
Nézd, hamarosan előbújik a zsebedből,
És a kalandod életre kel!
Búcsúzz el a tegnaptól!
A felhők is tovarohannak az égen,
Tudod, ha én sérülnék meg, nem bánnám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése