"Szeretlek.
Csak rád gondolok.
csak rád emlékszem.
Csak rád várok.
Csak rád emlékszem.
Csak rád emlékszem.
Örökké várni fogok rád.
Meg foglak védeni."
A tükörképem ott ragadt, valahol a bemocskolt idő, és az áttetsző könnyek közepén.
Szénfeketére égtem...a törött valóság, és bizalom miatt, mely fájdalmasabb volt, mint bármi.
Szavak, miket nem lett volna szabad elhinni...
Szavak, melyek csak fájdalmat okoznak, ha elhiszed őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése