BoA ~ Disturbance

Már nem emlékeszem hogy is néztél ki...
Nem emlékszem a meleg, kedves ölelésedre.
Egy bizonyos ponton, már nem próbáltuk megismerni egymást, még ha szerettük is volna.

A változások, miket átéltünk,
A néha felcsapó fagyos szél, mely mozdulatlanná tett,
A lassú, fárasztó közöny...
Nem tehettem semmit, és pont ezért gyűlöltem önmagam.

Nem néztél a szemeimbe...
Nem ismerted a szívem...
Elfordultál a szomorúságom láttán,
De, szeretlek! Ez a szó nem volt elég?

Először nem tudtam... Azt hittem csak elfoglalt vagy.
A hívásaid, a randevúk száma egyre csökkent...
" Majd jössz, nekem csak várnom kell. Ezt meg kell értenem."
De minél több dologra jöttem rá...annál nehezebb volt.

Még mindig ugyanott toporgok, míg te lassan elhalványulsz, már alig látlak.
Nem tudok visszafordulni...
Siess és ments meg!

Nem néztél a szemeimbe...
Nem ismerted a szívem...
Elfordultál a szomorúságom láttán,
De, szeretlek! Ez a szó nem volt elég?

Azon a napon, mikor minden hirtelen véget ért,
Mikor rádöbbentem, hogy végig egyedül voltam...
Tényleg sírsz, mint egy bolond? "Azt hiszed vége?"
Én...még gondolkodni sem vagyok képes.

Nem néztél a szemeimbe...
Nem ismerted a szívem...
Elfordultál a szomorúságom láttán,
De, szeretlek! talán csak szerettem volna hallani ezt az egy szót...

Tőled.