Miért kellett beléd szeretnem?
Azt hittem mindig mellettem leszel, bármennyi idő is telik el...
De te egy másik út mellett döntöttél.
Miért nem tudtam megszólalni?
Miért nem beszéltem az egyre növekvő szerelmemről?
Most, hogy képes lennék beszélni,
Már nem érhetlek el.
Úgy éreztem, mintha az első perctől ismertelek volna.
Olyan természetesen illettünk egymáshoz.
Mindenhová együtt mentünk,
Magától értetődő volt, hogy veled vagyok.
Együtt nőttünk fel.
Miért kellett beléd szeretnem?
Azt hittem mindig mellettem leszel, bármennyi idő is telik el...
De ez..már nem történhet meg.
Azok a napok, melyek ilyen fontosak,
Mik telve voltak boldogsággal...
Most fogadalmat teszel Isten színe előtt...
Gyönyörű vagy.
De egy másik férfit ölelve ünnepelsz...
Hogy búcsúzzak el?
Miért kellett beléd szeretnem?
Azt hittem...
Azt hittem... hogy akkoriban...
Miért nem ragadtam meg a kezed?
Miért nem vittelek messzire?
Azt hittem mindig mellettem leszel, bármennyi idő is telik el...
De még mindig...
Most is, hogy már nem vagy mellettem.
Az egyetlen amire gondolni tudok, hogy a boldogságodért imádkozzak.
Mindegy, hogy ez mennyire szomorúvá is tesz.
Mindegy, mennyire fájdalmas...
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése