Nap mint nap, az apró meghasadt szárnyaimmal
Tovább álmodozom, miközben a ragyogó eget pásztázom a szememmel.
A szemeimmel kutatok...
Mikor jegyeztem meg a menetrendet?
A csókjaink elvésznek a távolban, az ígéreteinkkel együtt.
Egyedül sétálok a járdán, ahol annyit bolondoztunk...
Te voltál az egyetlen, aki mindig mellettem volt.
Változatlanul, mint a napfény.
Nem tudok megváltozni... soha nem mutatom a gyengeségem.
Egy válasz után kutatok a szelet követve.
Nap mint nap, az apró meghasadt szárnyaimmal
Tovább álmodozom, miközben a ragyogó eget pásztázom a szememmel.
Tőled tanultam mindent...
Azt is, hogy hogyan kell másokat szeretni.
Itt maradok, nem menekülök.
Még ha nem is fordíthatom vissza az idő kerekét,
Egyszer majd újra találkozunk.
A szívem mélyén igazán hiányzol.
Te voltál a fény, amit senki sem tud pótolni.
Talán ez a bátorság?
Képesek voltunk megóvni a szerelmünket.
Akkor hát magamhoz ölelem ezt az erőt,
Hogy képes legyek hinni abban is amit nem láthatok.
Nap mint nap, az apró meghasadt szárnyaimmal
Szeretném elmondani, mennyire szeretlek.
Mielőtt még, az amúgy is halványuló emlékek végleg eltűnnek.
Mint a hervadó virágok szirmai.
Az emlékeim mely részéből árad ez a fájdalom?
Nincs szükségem édes hazugságokra, sem fájdalmas félelmekre!
Egyszerűen szeretnék tovább lépni.
Nap mint nap, az apró meghasadt szárnyaimmal
Tovább álmodozom, miközben a ragyogó eget pásztázom a szememmel.
Tőled tanultam mindent...
Azt is, hogy hogyan kell másokat szeretni.
Nem tudlak elérni,
Hisz idő kell, hogy kimondjam, szeretlek.
Szeretném elmondani, mennyire szeretlek.
Mielőtt még, az amúgy is halványuló emlékek végleg eltűnnek.
Mint a hervadó virágok szirmai.
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése