Fagyott ujjaimmal érintettem meg a kötelékünket,
A repedéseket az összeomlani készülő szívemen.
Lassan eltűnök az alaktalan sötétségben...
A halovány emlékeim már messze járnak..
De továbbra is kutatok valami után, mi nem több mint egy képzelgés.
Valahol a távolban újra felemelkedhetek...
Az emlékeimben egy ragyogó világ él...
Ahogy felpillantok az égre az álmaim látom magam előtt.
A táj, ahol találkoztunk azon a végtelen éjen.
Nem tudom, hogy ér véget az utazásunk napja...
Annyiban biztos vagyok, már messze jársz a magam köré felvont falaktól.
De a fény is veled együtt távozott...
És a csoda mi rád vár, talán valóra váltja az álmaidat.
Mindössze az emlékeimet vesztettem el,
Az ígéretünk még mindig a szívemben él.
Lassan megfestem a jövőm képét.
A visszhangok a szívemben nem csendesülnek,
A szavak, miket nekem suttogtál,
A távoli éjszakai ég felé sodródnak.
Valahol a távolban újra felemelkedhetek...
Észre sem véve az idő rohanását,
Ebben a folyton változó városban...
A jövőmet kutatom ezen az eltorzult égen.
A szívem továbbra is azért a végtelen éjért dobog...
Még ha a pislákoló fények ki is hunynak,
Valóra fogom váltani az álmaimat, mindegy merre járok!
És a csoda mi rád vár, talán valóra váltja az álmaidat is.
Az emlékeimben egy ragyogó világ él...
Ahogy felpillantok az égre az álmaim látom magam előtt.
A táj, ahol találkoztunk azon a végtelen éjen.
Nem tudom, hogy ér véget az utazásunk napja...
Annyiban biztos vagyok, már messze jársz a magam köré felvont falaktól.
De a fény is veled együtt távozott...
És a csoda mi rád vár, talán valóra váltja az álmaidat.
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése