Csendben feküdtünk azon az éjen, együtt lélegezve.
Ha őszintébb tudtam volna lenni...
Talán még mindig közel lennél.
Eltávolodtunk, és nem tudom, mikor láthatlak újra.
Most tanultam meg igazán mit is jelent szeretni valakit.
Egy ragyogó fénypont...
Végre a napfényben fürödhetek,
Képes leszek újjá születni.
Mikor a könnyek felszáradnak az arcomról,
Úgy mosolyoghatok majd, mint a Nap, ragyogóan.
Te voltál, ki kinyitottad a holnap ajtaját!
Akkor induljunk! Legyünk pozitívak!
Tudom, képesek leszünk tovább lépni.
Ahogy a napok múlnak, az idő mégis mintha megállt volna...aztán hirtelen ismét elindul.
Igen, megragadom a csillogó álmaimat,
Felnézek az égre, egy szerelmes dalt dúdolva,
Mit más nem ismer ezen a földön!
Mikor az emlékeidről mesélsz,
Lassan felolvadok.
Egy ragyogó fénypont...
Ahogy rohanni kezdek, egy lágy fuvallat érint meg.
Még ha el is veszítem az utam, csakis előre nézek!
Előre a felhők közé, és majd én magam rajzolom meg az utam!
Akkor hát, induljunk!
Legyünk pozitívak!
Hisz... én hiszek!
Kívánom, hogy az ég megnyíljon előttünk,
Még ha le is kell vetnem minden álarcom,
És meg is kell mutatnom az örök, végtelen szerelmemet!
Egy ragyogó fénypont...
Végre a napfényben fürödhetek,
Képes leszek újjá születni.
Mikor a könnyek felszáradnak az arcomról,
Úgy mosolyoghatok majd, mint a Nap, ragyogóan.
Te voltál, ki kinyitottad a holnap ajtaját!
Akkor induljunk! Legyünk pozitívak!
Tudom, képesek leszünk tovább lépni.
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése