S.H.E ~ Flowers have Blossomed again [花又開好了]magyar fordítás

Mikor az emberek végre feladják a gyűlöletet...a sebek is begyógyulnak végül.
A virágok ismét szirmot bontottak,
A szívünk végre ismét megtelt bátorsággal.
Mintha egy filmet néznénk, ahol mi vagyunk a főszereplők,
Újra élve a saját életünket.

Emlékezni néha jó dolog, de van, hogy ez a legnagyobb ellenségünk, mely könnyekre fakaszthat...
Volt, hogy nem akartunk felnőni, de azokba az időkbe már nem térhetünk vissza...
De mégis megtörtént, hisz ki más vezetett volna el ide, erre az ismeretlen helyre, ha nem a felnőtt énem?
A félelem könnyei lassan felszáradnak...De úgy érzem, nem tudom visszatartani a sóhajaimat.
Ki az aki, képes megérteni amit érzek?

Mikor a magány megtörni készült...szerettem volna feladni!
Talán...a virágok ismét szirmot bontottak, de a valóságban is léteznek ezek a virágok?
Egyedül sétáltam a magány világában...
"Mikor fognak végre kihajtani újra azok a virágok?"
Addig fogok énekelni, míg én vagyok a főszereplő...
Akkoriban...hová tűntél az életemből?

Abban az évben mikor gyakornokként költöztünk a kollégiumba, a könnyek, és a mosolyog egyaránt neked szóltak.
"Áttörve az esőerdőn", megtéve a "varázslatos utazást"... téged vártalak, miközben rengeteg dolgot tanultam.
Mikor a rémálmoknak vége lett, és kinyitottam a szemem, megtaláltalak...téged, ki mindig is rám várt.

Mikor az emberek végre feladják a gyűlöletet...a sebek is begyógyulnak végül.
A virágok ismét szirmot bontottak,
A szívünk végre ismét megtelt bátorsággal.
Ha elkísérsz az úton, nem lesz okom, hogy feladjam.
A virágok ismét szirmot bontottak, az ég pedig felöltötte a ragyogó kék színét.