Miért nem beszélsz velem?
Nem kéne úgy tenned, mintha nem is látnál.
Én vagyok az egyetlen, aki szánalmasnak tűnik.
Ha bemutatod nekem... mondván, ő egy jó barátod...
Azt hiszed, ragyogó mosollyal foglak üdvözölni, és majd gratulálok?
Nem tudtalak elfeledni, sírtam mint egy bolond.
Nagyon nehéz volt, de ha már egy új lánnyal vagy, majd hirtelen megjelensz...
Akkor mit tegyek?
Én csak szórakozás vagyok számodra?
Miért vagy ilyen szörnyű?
Miért csak magadra gondolsz?
Mit szeretnél mondani?
Ez nagyon fáj...te bolond.
Nem tudok rád mosolyogni...
Mert még mindig fáj.
Miért én vagyok az egyetlen, aki küzd?
Már elfeledtél mindent?
Békében élsz?
Mit szeretnél mondani?
Ez nagyon fáj... te bolond.
Szörnyű vagy...
Nem tudok már mondani semmit...
Szinte megfagytam.
Értetlenül állok itt egyedül.
Egy nap nélküled, hosszabbnak tűnik, mint egy év.
Rengeteget küzdöttem egyedül, de nekem már van valakid,
majd hirtelen feltűnsz előttem...
Akkor mit kéne tennem?
Csak egy vicc vagyok számodra?
Miért vagy ilyen szörnyű?
Miért csak magadra gondolsz?
Mit szeretnél mondani?
Ez nagyon fáj...te bolond.
Nem tudok rád mosolyogni...
Mert még mindig fáj.
Miért én vagyok az egyetlen, aki küzd?
Már elfeledtél mindent?
Békében élsz?
Mit szeretnél mondani?
Ez nagyon fáj... te bolond.
Szörnyű vagy...
Ez nagyon fáj...te bolond.
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése