Egy jószívű ember,
Ez a drága ember...
Ez a vékony személy... kit ha megölelnék szinte összetörne...
Elhagyott egy szó nélkül...
Pedig soha nem gondoltam, hogy eljön majd a búcsú.
A fellegek is elszomorodtak, majd könnyezni kezdtek.
A könnycseppek, melyek szemeimből hullottak...
Kérlek szellő, fújj tova, oh oh oh
Oda, ahol a kedvesem vár.
Így a lángoló szívem megnyugodhat,
Így ő is megérezheti az illatom...
Kérlek szél, fújj tova.
Hol az én kedvesem?
Mintha csak őrült lennék, az utcákon össze-vissza kapkodom a fejem.
Belekapaszkodok mindenkibe, ki egy kicsit is hasonlít rá.
Ha még mindig ugyanaz alatt az ég alatt élünk,
Egy nap találkoznunk kell!
Kérlek szellő, fújj tova, oh oh oh
Oda, ahol a kedvesem vár.
Így a lángoló szívem megnyugodhat,
Így ő is megérezheti az illatom...
Kérlek szél, fújj tova.
Hol az én kedvesem?
Fújj!
Míg az eső tart,
Feléd rohanok, csak szólíts!
Te, ki elhagytál,
Te, ki szörnyű vagy...
Miért jelensz meg minden álmomban?
Miért szeretnéd, hogy megbolonduljak?
Minden nap ez van, beleszédülök!
Téged hajszollak...
A szerelmem maga a fájdalom.
Kérlek szellő, fújj tova, oh oh oh
Hol a kedvesem?
Így ő is megérezheti az illatom...
Kérlek szél, fújj tova.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése