Egy sikoly tört fel a tüdőmből,
Látom az igaz élet fényét.
Mindannyiunk célja eljutni a csillagokig,
Mind szárnyalunk, szóval induljunk!
Behunyom a szemem, és ráharapok az ajkaimra.
Most visszatartom a könnyeim, csak egyszer...minden rendben.
Még nem lehetek szabad, hisz szívem kicsinyes.
A földre küldött a fájdalom, mely keményebb volt, mint bármi.
Elmentél, és magad mögött hagytál.
Édes Istenem..ez a hazugság megkímélte őt?
Nem hiszem el, hogy még mindig csak a ragyogó mosolya lebeg a szemem előtt...pedig eltűnt...csak egy képem maradt.
Remegő lélegzetvétel, összeszorított öklök.
Az élet kemény, de akkor miért jön és megy ilyen könnyen?
Ismered a szívem? Annyi dolog van, mit nem vagyok képes kimondani, megtiltottam önmagamnak...
Igen, ma sem fogom kimondani...
Kék ég, könyörgöm óvd meg őt!
Igen, szeretnélek ismét szeretni,
Semmi se változott a tegnaphoz képest.
Nem tudom elhinni, hogy te már nem vagy itt...
Igen, szeretnélek ismét szeretni,
Semmi sem változott a tegnaphoz képest.
Nem tudom elhinni, hogy már nem vagy itt...Miért?
Egy sikoly tört fel a tüdőmből,
Látom az igaz élet fényét.
Mindannyiunk célja eljutni a csillagokig,
Mind szárnyalunk, szóval induljunk!
Miért hagytál itt, ez csak a kezdet volt!
Emlékszem rád...a szívem, a gondolataim..
Mért nem lehetek veled?
Nem értek semmit, ezek az utcák idegennek tűnnek nélküled.
Még mindig emlékszem a szavaidra, a mozdulataidra, az arcodra.
Igen, ez nem az a hely, ahol lennem kell.
A mosolyod, mely egy képről köszön vissza,
A szokás, hogy minden nap hívlak...
Mi más maradt?
Az utolsó üzeneted, egy ismerős nyom, mit magad után hagytál.
Utánad vágyódok, nem lehet igaz...megfulladok..
Azt sem tudom, ébren vagyok.e vagy alszom.
Csak gyere vissza!Minden jobb lenne...
Igen, szeretnélek ismét szeretni,
Semmi se változott a tegnaphoz képest.
Nem tudom elhinni, hogy te már nem vagy itt...
Igen, szeretnélek ismét szeretni,
Semmi sem változott a tegnaphoz képest.
Nem tudom elhinni, hogy már nem vagy itt...Miért?
Egy sikoly tört fel a tüdőmből,
Látom az igaz élet fényét.
Mindannyiunk célja eljutni a csillagokig,
Mind szárnyalunk, szóval induljunk!
Fehér hamu a sírokon...
Minden ember hamuvá válik egy nap.
Emlékszem, mikor először mondtam, "hiányzol".
Az apró beszélgetésein...már csak álmomban zajlanak.
Fogd meg a kezem, még annyi minden van,mit szeretnék megmutatni neked...
Még mindig fáj... hogy vagyok képes visszafogni magam?
Az illatod,még mindig körülöttem lebeg.
A szavak még kegyetlenebbek annak szájából, ki elhagyott.
Miért mentél el egy szó nélkül?
Nagyon fájt...
Ahogy a szél az arcomba csap, néha azt hiszem, te vagy.
Még mindig ismétlem az értelmetlen dolgokat...
Nehéz elhinni, de az igazság az, hogy a kimerült testem az, mi megszólalt.
Ég veled kedvesem... tárd ki a szárnyaid, és szállj!
Hol van most Isten? Biztos Ő tette ezt.
Ne vedd el a legdrágább kincsem!
Add vissza!
Minden nap, mindenhol, mindig,
Sajnálom, hogy nem tudtam bánni veled.
Istenem...minden április ötödike megtelik megbánással.
Három virágot ültettél a MIB szívébe.
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése